Ma már nyugodtabban aludtan, de még mindig nem teljes megnyugvással. Izgatott a kérdés:
,,Miért maradnak eddig?" Tudom, szemétség lenne, ha megkérdezném, de muszáj lesz. Lehet, hogy azt hiszik majd, azt akarom, hogy menjenek. De nem. Csak aggódok. Én teljesen boldog vagyok velük. Majd este kérdem meg. Lefekvés előtt. Legalább utána egy darabig nem kell magamon viselnem a megvető, gyűlölködő pillantásokat. Kivéve, ha bekamerázzák a szobámat. Bár akkor sem maradnak le semmiről, mert a kérdés után Louis is szakítani fog....félek...félek, hogy nem merem megkérdezni....Louis horkolása szakította meg sötét gondolatmenetemet.... akaratlanul is elmosolyodtam s egyben el is szomorodtam, hisz holnap már ezeket a horkantásokat sem fogom hallani. Képtelen voltam tovább ott feküdni mellette. Fojtogatott a sírás. Jobb lesz, ha ezt előbb Katával dumálom majd meg. Még mindig bömbölhetnékem volt, szóval óvatosan leemeltem magamról a horkoló Tommo karját, megpusziltam a száját, de de az egész arca könnyes lett. Ah, mire felébred, úgyis felszárad. Lebotorkáltam a lépcsőn, ugyanis éjfél körül lehetett, és ilyenkor nem szokott látni az ember, de legurulni sem szándékozik. Mikor végre leértem a konyhába, borzalmasan nézhettem ki.
Leültem Louis helyére, és patakokban folytak a könnyeim. Túl nagy lármát nem akartam csapni, így csendesen itattam az egereket. Már csak az hiányozna, ha valaki meglátna ilyen állapotban! Léptek zaját hallottam. Megriadtam, de ez elmúlt, mikor Katát láttam meg a lépcsőfordulóban. Nyilván inni jött. Hatalmas kő esett le a szívemről. Ő nyugodtan megláthatott így.
-Mi a baj?-jött közel, és riadtan méregette könny-áztatta arcomat.
-Meg kell beszélnem veled valamit!-böktem ki némi habozás után.
Elmeséltem az egész kérdés ügyet a nem hallom Louis horkolásáig, töviről hegyire mindent. Nyugodtan meghallgatott, és nyugtatott, hogy nem lesz semmi baj. Ez csak egy kérdés.
-Bárkivel előfordulhat ilyesmi!-mondta. Persze...együtt lakik a One Directionnel, Louis Tomlinson a pasija, és több mint egy hónapig semmi hír a következő koncertjükről, DE még dedikálni sem mennek...-gondoltam bosszúsan. Még pár órát marasztaltam, mert láttam, ő sem tud már ezek után aludni.
-Na, csajszi, most pedig szedd rendbe magad, mert mindjárt lebukdácsol Lou a lépcsőn, aztán magyarázkodhatsz!-nevetett Kata. Megfogadtam tanácsát. Eltüntettem a sírásnyomokat, és barátnőm jóslata beteljesült. Louis csoszogott le, és szomorúan nézett rám.
-Hová tűntél?-kérdezte kiskutya szemekkel. Majdnem kitört belőlem ismét a zokogás, de türtőztettem magam, és még egy kis vidámságra is futotta. Odaszaladtam hozzá, megcsókoltam, összekócoltam a haját, rámosolyogtam, és megöleltem. Mint egy csapásra elfeledte bánatának okát, és kajánul emelgette a szemöldökét:
-Ez tetszik!-kacsintott, és vadul megcsókolt. Kata a háttérben csak röhögött, mire sikerült odacsődítenie a dühös, kialvatlan bandát a konyhába.
-Éppen egy Nando's-ban faltam, mikor felébresztettél!-dühöngött Niall, de nem vettük túl komolyan. Inkább csak mosolyogtunk rajta.
-Elmész, és még aludni sem hagysz! Egy ilyen nőszemélyt!-ásította Zayn, és megcsókolták egymást Katával.
-Remélem sejted, hogy ezt még visszakapod baby!-vigyorgott ördögien Harry.
-Hé!-nevetett ál-dühösen Zayn, és szorosan magához húzta imádottját.
Liam ahelyett, hogy Kata dorgálásával fecsérelte volna idejét, egyenesen a nappaliba vette útját, és elterült a kanapén. Mi pedig helyet foglaltunk az asztal körül.
-Mit kértek reggelire?-kérdezte Hazza, mire felcsillant Niall szeme, és már nem is tűnt nagyon álmosnak.
-Csirkee!-szagolt áhítattal a levegőbe Zayn.
-Okés!-fogadta el az ajánlatot Harry. A többiek még olyan álmosak voltak, hogy fel sem fogták, mit mondott Zayn. Csak kábán bólogattak.
Mikor megkajoltunk, már senki sem volt álmos.Csak Liam szunyált még. Louis TV-zni akart, és mintha észre sem vette volna, hogy ott van Daddy,ráült a lábára.
-Louis! Csak nem hiszed azt hogy alszok?-kérdezte az élő kanapé. Tommo, mintha meg sem hallotta volna, ült tovább a legnagyobb lelki nyugalommal. Nem érezte a közvetlen veszélyt. Liam megrántotta lábát, mire Lou a földön kötött ki. Mi némán figyeltük az eseményeket.
-Hé! Ez nem volt humánus megoldás!-dörzsölgette sajgó hátsóját Louis. Mintha tüntetne, ottmaradt a földön, odatelepedtem mellé, és ott ültünk némán. Megnéztük a reggeli híreket.
-Mit keres még mindig Pesten a One Direction?-kérdezte a műsorvezetőnő. Egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Csak Kata vette észre, a többiek ugyanis szikrát szóró szemekkel nézték Louist. Meglepődtem.-A híres brit fiúbanda elhatározta,-folytatta a műsorvezető- hogy felderítik fővárosunk rajongó-állományát egy koncert erejéig, mely április 20-án zajlott le. Azóta több, mint másfél hónap telt el. A menedzser nem kíván nyilatkozni a történtekről.-fejezte be végül. Némaság következett hosszú perceken keresztül.
Liam vágott bele a feszültségbe:
-Hát...srácok nem kerülgethetjük tovább a témát.-mondta komoran.-Ez az őrült-mutatott Louis felé-mindenáron maradni akart. És pont miattad, Hanna! Mert ennyire még Elenaort sem szerette.-mondta, mire könnyek szöktek szemembe-Zayn is tetőzte azzal, hogy ő nem hagy itt Téged, Kata! És titokban felhívta a mendezsert, aki ezért fel akarja oszlatni a One Directiont.-néma csönd állt be. Katával sírni kezdtünk.
-Csakis miattunk oszlana fel a banda?-hüledezett.
-Úgy néz ki.....-vallották be.
-Nem akarom, hogy szakítsatok, de muszáj lesz!-sírtam
-Soha! Semmi pénzért! Én komolyan jobban szeretlek mint Elenaort!Soha, senkit nem szerettem még ennél jobban! Ölni képes lennék, csak hogy minden nap lássam a mosolyodat!-mondta a könnyeivel küszködve, eredménytelenül. Egymás vállán sírtunk. Mindannyian csatlakoztak. Ha ezt a fanok látnák.....kitérnének a hitükből. Ennyi jókedvű srác....sír! Katáról,meg rólam még nem is tudnak! Ekkor hirtelen döntöttem....felhívom a menedzsert!
2012. június 30., szombat
2012. június 29., péntek
Ismerős feeling ( part II)
Ne haragudjatok a túl rövid részért, csak ha ezt hozzáírtam volna az előzöhöz, akkor az lett volna TÚÚÚL hosszú, szóval ez az ügy komplikált. DE jó hír az, hogy kész! Megoldtam :D Komizzatok, kövessetek! :))
Meggyújtottuk a füstölőket, kitettük a táblát középre, kitettük a kis gitárpengető szerű medált a táblára, és vártunk, hogy mi fog történni. A medál elkezdett csúszkálnia betűkön. Feszülten vártuk a következményeket.
,,Segítsetek! Megölt....a robbanás...a gyerekem...meghalt...."
Idegesek voltunk.
-Kérjük, mesélje el-dadogta Zayn.Ez teljesen fölös volt, mert tudtuk, mi történt.
,,Bementem.....a fiamért....és robbantottak.."
Bár volt fogalmunk az eseményekről, mégis feszengve néztünk össze a többiekkel. szörnyű lehet egy anyának, ha így veszti el a fiát. Állítólag a holttestük sem került elő. Lassan felálltunk, és kértük a szellemet, hogy jelenjen meg. Megtette. Kicsit megijedtem. Louis villantott felém egy szexi mosolyt, amitől kellemes melegség járt át a fejem búbjától a talpamig. A levegő nagyon hűvös lett, a szellem, és a nyári éjszaka jóvoltából. Tommo látta a holdfényben, hogy libabőrös vagyok, levette a dzsekijét, és rámadta. Nem ellenkeztem.
-Segítünk keresni!- ajánlottam fel. A halott nő bólintott, és a bevetésre indultunk. Mindent felforgattunk. A szellem a végén már nem volt rémisztő. A szeméből sem folyt a vér, sőt! A helyéről a feketeség is eltűnt. Kiderült, hogy fiatal, 16 éves lány volt, ragyogó kék szemekkel, vörös hajjal. Hasonlított Katára. Mikor Niall észrevette, csak dadogott.
-Én..én..én nem ta-ta-ta-találtam se-semmit.-mondta, s próbálta jó útra téríteni a nyelvét. Mi csak nevettünk rajta. Még Izabella is, mert (mint kiderült) így hívták a lányt. Túl hamar szült, s nem akarta elvetetni a gyerekét, mert annyira szerette. Ezért is ment érte azon az ominózus napon. Már hajnali 3 óra volt. A kicsit nem találtuk meg. De úgy látszik a fiatal anya belenyugodott. Hirtelen égen túli fényesség áradt szét, és a lány emelkedni kezdett.Már nem kellett tábla, hogy megértsük, mit üzent:
,,Köszönöm! Hálás vagyok! Jó esemény fog bekövetkezni mindannyiotok életében!" -duruzsolta angyali hangon, és eltűnt a fellegekben. Még egy ideig ott álltunk, megbabonázva. Zayn, és Louis ocsúdtak fel legelőször, és egyszerre csókolták meg barátnőiket, vagyis Katát, és engem. Legutolsóként Niall ébredt el ; Harry és Liam nyaggatására. De mikor már nem volt éberaltatásban, akkor is ott állt, és csodálattal tekintetében nézte a helyet, ahol imént a lány vált köddé. A srácok karon ragadták, és egyenesen a kocsiig húzták.
-Segítünk keresni!- ajánlottam fel. A halott nő bólintott, és a bevetésre indultunk. Mindent felforgattunk. A szellem a végén már nem volt rémisztő. A szeméből sem folyt a vér, sőt! A helyéről a feketeség is eltűnt. Kiderült, hogy fiatal, 16 éves lány volt, ragyogó kék szemekkel, vörös hajjal. Hasonlított Katára. Mikor Niall észrevette, csak dadogott.
-Én..én..én nem ta-ta-ta-találtam se-semmit.-mondta, s próbálta jó útra téríteni a nyelvét. Mi csak nevettünk rajta. Még Izabella is, mert (mint kiderült) így hívták a lányt. Túl hamar szült, s nem akarta elvetetni a gyerekét, mert annyira szerette. Ezért is ment érte azon az ominózus napon. Már hajnali 3 óra volt. A kicsit nem találtuk meg. De úgy látszik a fiatal anya belenyugodott. Hirtelen égen túli fényesség áradt szét, és a lány emelkedni kezdett.Már nem kellett tábla, hogy megértsük, mit üzent:
,,Köszönöm! Hálás vagyok! Jó esemény fog bekövetkezni mindannyiotok életében!" -duruzsolta angyali hangon, és eltűnt a fellegekben. Még egy ideig ott álltunk, megbabonázva. Zayn, és Louis ocsúdtak fel legelőször, és egyszerre csókolták meg barátnőiket, vagyis Katát, és engem. Legutolsóként Niall ébredt el ; Harry és Liam nyaggatására. De mikor már nem volt éberaltatásban, akkor is ott állt, és csodálattal tekintetében nézte a helyet, ahol imént a lány vált köddé. A srácok karon ragadták, és egyenesen a kocsiig húzták.
2012. június 28., csütörtök
Ismerős feeling....
Aznap éjjel semmit sem aludtam. Nyugtalanul forgolódtam, álmomban hadonásztam, el akartam űzni a szellemet. Közben persze próbáltam nem pofáncsapni Louist. Sajnos nem sikerült, és szegénykém ijedten szisszent fel, és hirtelen azt sem tudta, melyik bolygón van.
-Mi történt? -nézett rám kábán azokkal a gyönyörű szemeivel.
-Bocsi,hogy megütöttelek. Csak rosszat álmodtam.-mentegetőztem.
-És azért csapkodsz ?-kérdezte nevetve, és megsimogatta az arcom.-én sem tudok aludni.A történtek nagyon felkavartak. Csináljak kávét?-ajánlotta, s én elfogadtam. Némán lesuhantunk a konyhába, lezuttyantam az asztalhoz, és gondolkodtam a szellemen. Hogy lehetnek megbékíteni? Mikor találja meg a gyerekét? Hogyan idézzük meg?
Gondolatmenetem közepette elkészült a kávé. Louis lecsücsült mellém, átkarolt, és közelebb húzott. Ahogy így békésen üldögéltünk, Zayn trappolt le a lépcsőn.
-Ember? Nem megy halkabban? Valaki aludni szeretne!-dorgálta Louis.
-Há, ha aludni akarsz, menj a szobádba!-feleselt Zayn. Nem vette a lapot, hogy a többiekre gondolt.
-Haver, én a fentiekre gondoltam!-mutatott az emeletre.
-Ja, senki sem tud aludni. Kata egész éjjel reszketett.
-Aha! Ezekszerint vele aludtál!-kacsintott kajánul Louis.
-Te meg Hannával! Na?-vágott vissza Zayn.
Lou felháborodottan nézett ,,öccsére", mire mindkettőjükből kitört a harsogó röhögés, minek következtében a többiek is szépen leszállingóztak az emeletről. Haragos szemmel néztek a srácokra.
-Ööö....Van még kávé!-dobta fel a hangulatot Lou, de nem sok sikerrel.
Mikor már mindenki hozzájutott a feketeleveséhez, leültünk, és tanakodni kezdtünk, mit kezdjünk a kísértettel.
-Idézzük meg!-ajánlotta Liam.
-Keressük meg a pulyát!-mondta Niall. Értetlenül néztünk rá. Egy szellemet nem lehet megkeresni.
-Szerintem Liamé jó ötlet!-mondtam.-Utánanézek!
Felviharzottam a szobába, fogtam a laptopot, és kerestem. Dobogást hallottam, másodpercekkel később pedig Louis rontott be. Rázuhant az ágyra, és átkarolt. Puszit nyomtam az orrára, amit hajkócolással nyugtázott.
,,Hogyan idézzünk szellemet?
Mire jó egy háziszellem?
Szellemszelidítés mesterfokon!
Miért és hogyan űzzünk kísértetet?"
És még ezer más és más ötletet találtunk. A fontos infókat kiírtuk, és letrappoltunk a lépcsőn a többekhez, ahol már komoly vita folyt. A srácok azon vitatkoztak, hogy ki lesz az a vakmerő, aki beszélni fog a szellemmel.
-Légyszi picit halkabban!-mondtam szerényen. Senki sem hallotta meg.
-CSENDEEET!-visította Louis. Egy csapásra néma csönd lett.-Köszi, skacok!-mondta nyugodtan.
-Szóval, találtunk pár értékes információt. A ma esti teendőink...-kezdtem, de valaki nem engedte befejezni....
-MI?! -értetlenkedett Zayn.-Már ma megyünk?? És mi lesz, ha kinyír?!Jajj, gondolkozz már!
-Inkább te! Legyünk gyorsan túl rajta! És különben is...ez baromság. Egy szellem nem ölhet meg. Maximum megőrít.-mondta Louis hihetetlenül komolyan.
-Igaza van!-értett egyet vele Harry.-lelki furdalásunk lesz, ha nem segítünk neki!
-Jó...-egyezett bele a bradfordi rosszfiú-hánykor megyünk?
-9-10 felé.-mondtuk együtt Louval.
-Szóval, mik a teendők?-érdeklődött Niall, látszott rajta, hogy izgatja a téma.
-Odamegyünk, meggyújtjuk a gyertyákat,kitesszük a tükröket...-itt Zayn elégedetten fellélegzett- körbeülünk, megfogjuk egymás kezét, elmormolunk egy igét, és elvileg meg fog jelenni a szellem. Kiteszünk egy szellemtáblát, kapcsolatba lépünk, elcsevegünk, ő elmegy, és mi hazajövünk.-hadarta BooBear.
-Állj!-nevetett Liam-Honnan szerezzük be ezeket a kütyüket?-érdeklődött.
-Csak nyugi apu!-kacsintottam-már mindent megrendeltünk a netről.
-Ti tudjátok....
-Ezzel a tárgyalást berekesztem!-jelentette ki méltóságteljesen Louis, mire nevetnünk kellett. Felvonultunk a szobáinkba, és készültünk az esti ceremóniára. Feszültek voltunk. Harry vad ugrálással vezette le, Zayn énekelt, Louis táncolt, Liam olvasott, Kata Zaynnel kornyikált, én Louissal keringőztem ( már ha annak lehet nevezni) Niall pedig zabált. Csöngettek.
-Megjöttek a cuccok!-kiáltott vidáman Tommo. Gyorsan ajtót nyitott, átvette a sok holmit, és felviharzott a lépcsőn.Ledobálta az eszközöket, és lejött. Nem számolt be a tárgyakról.
Már 5 óra volt, és már izzott levegő. Mindenki érezte,hogy valami történni fog.
6 óra...7 óra....8 óra....9 óra. Már sötét volt. Telihold ragyogott az égen. A kisbusszal mentünk, mert Hazza kocsijában nem fértünk volna el. Ismerős érzés fogott el, mikor odaértünk. Ez az érzés a szorongás volt. Ugyanígy paráztunk tegnap is...Újra hallottuk a sírást. Csak most egy hosszan elnyújtott sikoly is csatlakozott hozzá. Az nem a baba volt. Ijedten összenéztünk. Zayn nagyon elszántan tekintett a rom felé, és elindult. Mi nem szóltunk.Kata lassan csatlakozott hozzá. Megfogták egymás kezét, és mentek. Mikor már a romnál voltak, jelentőségteljesen egymásra néztek,bólintottak, és törökülésben leültek. Lassan, de biztosan elindultunk mi is. Zayn és Louis között ültem. Kata pedig Zayn én Liam között. Louis kitette a cuccokat. Mély lélegzetet vettünk, és halkan, egyre hangosabban elkezdtük mormolni az igét.
Nem volt ilyen nagy az eronk már régen,
Láthatatlanul suhan keresztül az égen.
Gyere hozzánk kellesz nekünk,
Gyere hozzánk, és maradj velünk!
Megint az a jeges fuvallat. Félünk...rettegünk. Vajon mi fog ebből kisülni....
-Mi történt? -nézett rám kábán azokkal a gyönyörű szemeivel.
-Bocsi,hogy megütöttelek. Csak rosszat álmodtam.-mentegetőztem.
-És azért csapkodsz ?-kérdezte nevetve, és megsimogatta az arcom.-én sem tudok aludni.A történtek nagyon felkavartak. Csináljak kávét?-ajánlotta, s én elfogadtam. Némán lesuhantunk a konyhába, lezuttyantam az asztalhoz, és gondolkodtam a szellemen. Hogy lehetnek megbékíteni? Mikor találja meg a gyerekét? Hogyan idézzük meg?
Gondolatmenetem közepette elkészült a kávé. Louis lecsücsült mellém, átkarolt, és közelebb húzott. Ahogy így békésen üldögéltünk, Zayn trappolt le a lépcsőn.
-Ember? Nem megy halkabban? Valaki aludni szeretne!-dorgálta Louis.
-Há, ha aludni akarsz, menj a szobádba!-feleselt Zayn. Nem vette a lapot, hogy a többiekre gondolt.
-Haver, én a fentiekre gondoltam!-mutatott az emeletre.
-Ja, senki sem tud aludni. Kata egész éjjel reszketett.
-Aha! Ezekszerint vele aludtál!-kacsintott kajánul Louis.
-Te meg Hannával! Na?-vágott vissza Zayn.
Lou felháborodottan nézett ,,öccsére", mire mindkettőjükből kitört a harsogó röhögés, minek következtében a többiek is szépen leszállingóztak az emeletről. Haragos szemmel néztek a srácokra.
-Ööö....Van még kávé!-dobta fel a hangulatot Lou, de nem sok sikerrel.
Mikor már mindenki hozzájutott a feketeleveséhez, leültünk, és tanakodni kezdtünk, mit kezdjünk a kísértettel.
-Idézzük meg!-ajánlotta Liam.
-Keressük meg a pulyát!-mondta Niall. Értetlenül néztünk rá. Egy szellemet nem lehet megkeresni.
-Szerintem Liamé jó ötlet!-mondtam.-Utánanézek!
Felviharzottam a szobába, fogtam a laptopot, és kerestem. Dobogást hallottam, másodpercekkel később pedig Louis rontott be. Rázuhant az ágyra, és átkarolt. Puszit nyomtam az orrára, amit hajkócolással nyugtázott.
,,Hogyan idézzünk szellemet?
Mire jó egy háziszellem?
Szellemszelidítés mesterfokon!
Miért és hogyan űzzünk kísértetet?"
És még ezer más és más ötletet találtunk. A fontos infókat kiírtuk, és letrappoltunk a lépcsőn a többekhez, ahol már komoly vita folyt. A srácok azon vitatkoztak, hogy ki lesz az a vakmerő, aki beszélni fog a szellemmel.
-Légyszi picit halkabban!-mondtam szerényen. Senki sem hallotta meg.
-CSENDEEET!-visította Louis. Egy csapásra néma csönd lett.-Köszi, skacok!-mondta nyugodtan.
-Szóval, találtunk pár értékes információt. A ma esti teendőink...-kezdtem, de valaki nem engedte befejezni....
-MI?! -értetlenkedett Zayn.-Már ma megyünk?? És mi lesz, ha kinyír?!Jajj, gondolkozz már!
-Inkább te! Legyünk gyorsan túl rajta! És különben is...ez baromság. Egy szellem nem ölhet meg. Maximum megőrít.-mondta Louis hihetetlenül komolyan.
-Igaza van!-értett egyet vele Harry.-lelki furdalásunk lesz, ha nem segítünk neki!
-Jó...-egyezett bele a bradfordi rosszfiú-hánykor megyünk?
-9-10 felé.-mondtuk együtt Louval.
-Szóval, mik a teendők?-érdeklődött Niall, látszott rajta, hogy izgatja a téma.
-Odamegyünk, meggyújtjuk a gyertyákat,kitesszük a tükröket...-itt Zayn elégedetten fellélegzett- körbeülünk, megfogjuk egymás kezét, elmormolunk egy igét, és elvileg meg fog jelenni a szellem. Kiteszünk egy szellemtáblát, kapcsolatba lépünk, elcsevegünk, ő elmegy, és mi hazajövünk.-hadarta BooBear.
-Állj!-nevetett Liam-Honnan szerezzük be ezeket a kütyüket?-érdeklődött.
-Csak nyugi apu!-kacsintottam-már mindent megrendeltünk a netről.
-Ti tudjátok....
-Ezzel a tárgyalást berekesztem!-jelentette ki méltóságteljesen Louis, mire nevetnünk kellett. Felvonultunk a szobáinkba, és készültünk az esti ceremóniára. Feszültek voltunk. Harry vad ugrálással vezette le, Zayn énekelt, Louis táncolt, Liam olvasott, Kata Zaynnel kornyikált, én Louissal keringőztem ( már ha annak lehet nevezni) Niall pedig zabált. Csöngettek.
-Megjöttek a cuccok!-kiáltott vidáman Tommo. Gyorsan ajtót nyitott, átvette a sok holmit, és felviharzott a lépcsőn.Ledobálta az eszközöket, és lejött. Nem számolt be a tárgyakról.
Már 5 óra volt, és már izzott levegő. Mindenki érezte,hogy valami történni fog.
6 óra...7 óra....8 óra....9 óra. Már sötét volt. Telihold ragyogott az égen. A kisbusszal mentünk, mert Hazza kocsijában nem fértünk volna el. Ismerős érzés fogott el, mikor odaértünk. Ez az érzés a szorongás volt. Ugyanígy paráztunk tegnap is...Újra hallottuk a sírást. Csak most egy hosszan elnyújtott sikoly is csatlakozott hozzá. Az nem a baba volt. Ijedten összenéztünk. Zayn nagyon elszántan tekintett a rom felé, és elindult. Mi nem szóltunk.Kata lassan csatlakozott hozzá. Megfogták egymás kezét, és mentek. Mikor már a romnál voltak, jelentőségteljesen egymásra néztek,bólintottak, és törökülésben leültek. Lassan, de biztosan elindultunk mi is. Zayn és Louis között ültem. Kata pedig Zayn én Liam között. Louis kitette a cuccokat. Mély lélegzetet vettünk, és halkan, egyre hangosabban elkezdtük mormolni az igét.
Nem volt ilyen nagy az eronk már régen,
Láthatatlanul suhan keresztül az égen.
Gyere hozzánk kellesz nekünk,
Gyere hozzánk, és maradj velünk!
Megint az a jeges fuvallat. Félünk...rettegünk. Vajon mi fog ebből kisülni....
Köszönjük! :)
50 látogató! Köszönjük! :) Ha tetszik a blogom, iratkozzatok fel, így mindig értesülni tudtok az új részekről!
A továbbiakban váratlan fordulatokkal, és még több One Directionnal térünk vissza!
xoxo, Kata és Hanna
2012. június 27., szerda
Egy horrorisztikus éjjel
-Mi az? -kérdezték egyszerre.Nem tudtam válaszolni. Lefagytam. Csak kinyújtottam a kezem, és egy lerombolt ház törmelékei felé mutattam.
- Mi van ott, szivi?-kérdezte Louis.
-Sze...sze...sze....-dadogtam.
-Igen, én is szeretlek. De mi van ott?-kíváncsiskodott tovább.
-Nem azt mondta,hogy szeretlek!-mondta ingerülten Zayn.
-Akkor azt hogy szellentett?-röhögött Niall.
-Fúj!-fintorgott Louis. A poént mindig szórja....ezért szeretem őt...:)
-Jajj de hülyék vagytok!-kiáltott Kata-azt mondta szellem!
-Na végre-könnyebbültem meg.Hirtelen mindenki nyugtalanul mocorogni kezdett.
-De ha pukizol, akkor sem haragszom-oldotta a feszültséget Tommo.
Szinte egy csapásra mindenki megborzongott. Hideg levegő áradt szét.
-Ti...ti nem érzitek ezt a hi..hideget?-vacogott Kata. Zayn gyorsan átölelte, nehogy megfagyjon.
-De. -feleltük kórusban.
Ezután idegtépő csend állt be. Zajra lettünk figyelmesek. Mintha egy agyagcserepet ejtettek volna le jó magasról. Összerezzentünk.
-Le akarsz jönni?-kérdezte Louis megnyugtató hangon, mikor érezte, hogy remegek.
-Ühüm-bólogattam hevesen. Leereszkedtem,egyenesen Tommo karjaiba.
-Kellett nekünk idejönnünk....-bosszankodott Liam.
-Mintha hallottam volna egy legendát....-jelentette ki bizonytalanul Kata.
-Mondd el, légyszi. Már így is rajtunk a frász, essünk túl rajta!-unszolta Zayn.
-Szóval, egy nőről szól, aki-kezdte Kata-aki a robbantás idején még a bentmaradt kisfiáért ment be. Szólt a mérnököknek, hogy várjanak, de azok megfeledkeztek róla és BUMM! Csak a végén eszméltek rá, hogy mi történt.
-Úú szegény csaj.....-mondta Louis és teljesen eltorzult az arca, ami miatt nevetnünk kellett.
-Elképzelted, drágám, elképzelted?-kérdeztem nevetve.
Hevesen bólogatott, és szorosan hozzámbújt.
-Felderítem a terepet!-jelentette ki határozottan Hazza.
-Ne! Harry ne!- aggodalmaskodott Liam.
-Veled megyek!-mondtam. Szeretem a parás dolgokat.
-Hanna! Ne csináljátok! Itthagytok egyedül?-kérdezte Liam aggódva.
-Jó. Indulhatunk?-kérdezte.
Biccentettem.
Mikor odaértünk, sötét árnyakat láttunk, pedig a volt épület 1km-es körzetén egy ház sem volt. Hihetetlen, de az egyik tégla, mintha megmozdult volna. Halkan sikkantottam.
-Ne félj!-bíztatott Hazza, de láttam rajta,hogy jobban retteg, mint én. Pasik!....
Közelebb férkőztünk. Egy fehér alakot láttam elsuhanni a szemem előtt. Összerezzentem. Harry átölelt.
-Te is láttad amit én?-kérdeztem.
-Aha-mondta. Elengedtük egymást, és lassan kettéválva közbejártuk a hatalmas romot.
El sem hiszem, amit ekkor hallottam.
Sírás. Egy kisbaba sírását. Könnyek folytak végig az arcomon, annyira féltem.
-Harry!-ordítottam a félelemtől elcsukló hangon-hallod a sírást?-üvöltöttem kétségbeesetten.
-A te sírásodat azt hallom,igen.-mondta bólogatva.
-Én a kisbabáról beszéltem te hülye!-ordítottam a félelemtől ingerülten.
-Ja, azt nem!-mondta zihálva.
Azt hittem hallucinálok. Szerintem megőrültem..Visszarohantam Louishoz, és a pulcsijánál fogva odarángattam a romhoz.
-Hallod?-kiáltottam rá, mikor odaértünk.
-Mit?-kérdezte megszeppenve.
-A babasírást!-bömböltem tovább.
-Igen!-szerintem most vette csak ő is észre- Harry! Valaki tényleg sír! Hé gyertek csak!-intett a többiek felé.
Mind odagyűltek köré.
-Váljunk szét.-kezdte-a hang irányába menjetek!-adta ki a parancsot.
Mindenki szétszéledt.. Mindenki másfelől hallotta. Ez rossz jel. Nagyon rossz.
-Valaki hív!-hallottuk Liam hangját. Döbbent csend állt be.
-De hát itt nincs is térerő!-Louis ezzel rátett egy lapáttal a feszültségre.
Odaszaladtam Liamhez. Kikaptam a telefont a kezéből. 666-303030..... 666? Ismerős. Mintha olvastam volna valahol....rossz témához kötődött...Ekkor akkorát sikítottam, hogy a frekvenciájától szerintem betört a teló képernyője, de még Debrecenben is hallották!
-Mi történt?-kérdezték kórusban.
-Sá-Sá-sá......Sátán!Már tudom hol olvastam! A 666 a sátán száma! Rosszat sejtettem...nagyon rosszat.
-Vagyis ez azt jelenti,hogy...-félbeszakadt Liam mondata. A rom felé mutatott. Egyszerre néztünk oda.
Egy fehét alakot láttunk. Jól kivehetően nő volt. Azca alig látszott, csak két fekete szem, amiből vörös vér folyik. Egyszerre kezdtünk egy futni. Louis a karjába kapott, és úgy rohantunk. Mindannyian sírtunk.Úgy éreztük, követ minket.
Mikor hazaértünk, bezártuk az ajtót, lehúztuk a függönyöket, villanyt kapcsoltunk, és még mindig minden porcikánk remegett a félelemtől. Louissal egymás nyakában zokogtunk. Leginkább Liam sírt még. Odamentünk hozzá, és vigasztalni kezdtük. Harry főzött kakaót mindenkinek. Megittuk, lefeküdtünk aludni. Ismét Louisnál aludtam. Még aznap elhatároztuk, hogy akár az életünk árán is, de kiderírtjük, mi folyik ott!
- Mi van ott, szivi?-kérdezte Louis.
-Sze...sze...sze....-dadogtam.
-Igen, én is szeretlek. De mi van ott?-kíváncsiskodott tovább.
-Nem azt mondta,hogy szeretlek!-mondta ingerülten Zayn.
-Akkor azt hogy szellentett?-röhögött Niall.
-Fúj!-fintorgott Louis. A poént mindig szórja....ezért szeretem őt...:)
-Jajj de hülyék vagytok!-kiáltott Kata-azt mondta szellem!
-Na végre-könnyebbültem meg.Hirtelen mindenki nyugtalanul mocorogni kezdett.
-De ha pukizol, akkor sem haragszom-oldotta a feszültséget Tommo.
Szinte egy csapásra mindenki megborzongott. Hideg levegő áradt szét.
-Ti...ti nem érzitek ezt a hi..hideget?-vacogott Kata. Zayn gyorsan átölelte, nehogy megfagyjon.
-De. -feleltük kórusban.
Ezután idegtépő csend állt be. Zajra lettünk figyelmesek. Mintha egy agyagcserepet ejtettek volna le jó magasról. Összerezzentünk.
-Le akarsz jönni?-kérdezte Louis megnyugtató hangon, mikor érezte, hogy remegek.
-Ühüm-bólogattam hevesen. Leereszkedtem,egyenesen Tommo karjaiba.
-Kellett nekünk idejönnünk....-bosszankodott Liam.
-Mintha hallottam volna egy legendát....-jelentette ki bizonytalanul Kata.
-Mondd el, légyszi. Már így is rajtunk a frász, essünk túl rajta!-unszolta Zayn.
-Szóval, egy nőről szól, aki-kezdte Kata-aki a robbantás idején még a bentmaradt kisfiáért ment be. Szólt a mérnököknek, hogy várjanak, de azok megfeledkeztek róla és BUMM! Csak a végén eszméltek rá, hogy mi történt.
-Úú szegény csaj.....-mondta Louis és teljesen eltorzult az arca, ami miatt nevetnünk kellett.
-Elképzelted, drágám, elképzelted?-kérdeztem nevetve.
Hevesen bólogatott, és szorosan hozzámbújt.
-Felderítem a terepet!-jelentette ki határozottan Hazza.
-Ne! Harry ne!- aggodalmaskodott Liam.
-Veled megyek!-mondtam. Szeretem a parás dolgokat.
-Hanna! Ne csináljátok! Itthagytok egyedül?-kérdezte Liam aggódva.
-Jó. Indulhatunk?-kérdezte.
Biccentettem.
Mikor odaértünk, sötét árnyakat láttunk, pedig a volt épület 1km-es körzetén egy ház sem volt. Hihetetlen, de az egyik tégla, mintha megmozdult volna. Halkan sikkantottam.
-Ne félj!-bíztatott Hazza, de láttam rajta,hogy jobban retteg, mint én. Pasik!....
Közelebb férkőztünk. Egy fehér alakot láttam elsuhanni a szemem előtt. Összerezzentem. Harry átölelt.
-Te is láttad amit én?-kérdeztem.
-Aha-mondta. Elengedtük egymást, és lassan kettéválva közbejártuk a hatalmas romot.
El sem hiszem, amit ekkor hallottam.
Sírás. Egy kisbaba sírását. Könnyek folytak végig az arcomon, annyira féltem.
-Harry!-ordítottam a félelemtől elcsukló hangon-hallod a sírást?-üvöltöttem kétségbeesetten.
-A te sírásodat azt hallom,igen.-mondta bólogatva.
-Én a kisbabáról beszéltem te hülye!-ordítottam a félelemtől ingerülten.
-Ja, azt nem!-mondta zihálva.
Azt hittem hallucinálok. Szerintem megőrültem..Visszarohantam Louishoz, és a pulcsijánál fogva odarángattam a romhoz.
-Hallod?-kiáltottam rá, mikor odaértünk.
-Mit?-kérdezte megszeppenve.
-A babasírást!-bömböltem tovább.
-Igen!-szerintem most vette csak ő is észre- Harry! Valaki tényleg sír! Hé gyertek csak!-intett a többiek felé.
Mind odagyűltek köré.
-Váljunk szét.-kezdte-a hang irányába menjetek!-adta ki a parancsot.
Mindenki szétszéledt.. Mindenki másfelől hallotta. Ez rossz jel. Nagyon rossz.
-Valaki hív!-hallottuk Liam hangját. Döbbent csend állt be.
-De hát itt nincs is térerő!-Louis ezzel rátett egy lapáttal a feszültségre.
Odaszaladtam Liamhez. Kikaptam a telefont a kezéből. 666-303030..... 666? Ismerős. Mintha olvastam volna valahol....rossz témához kötődött...Ekkor akkorát sikítottam, hogy a frekvenciájától szerintem betört a teló képernyője, de még Debrecenben is hallották!
-Mi történt?-kérdezték kórusban.
-Sá-Sá-sá......Sátán!Már tudom hol olvastam! A 666 a sátán száma! Rosszat sejtettem...nagyon rosszat.
-Vagyis ez azt jelenti,hogy...-félbeszakadt Liam mondata. A rom felé mutatott. Egyszerre néztünk oda.
Egy fehét alakot láttunk. Jól kivehetően nő volt. Azca alig látszott, csak két fekete szem, amiből vörös vér folyik. Egyszerre kezdtünk egy futni. Louis a karjába kapott, és úgy rohantunk. Mindannyian sírtunk.Úgy éreztük, követ minket.
Mikor hazaértünk, bezártuk az ajtót, lehúztuk a függönyöket, villanyt kapcsoltunk, és még mindig minden porcikánk remegett a félelemtől. Louissal egymás nyakában zokogtunk. Leginkább Liam sírt még. Odamentünk hozzá, és vigasztalni kezdtük. Harry főzött kakaót mindenkinek. Megittuk, lefeküdtünk aludni. Ismét Louisnál aludtam. Még aznap elhatároztuk, hogy akár az életünk árán is, de kiderírtjük, mi folyik ott!
Eleinte jó napnak indult.....
Hanna szemszöge:
Louis monoklija szépen tűnt el, bár kezdett zöldülni, meg sárgulni, így az interjúkon több alapozót kellett használni. Zayn megbánta tettét, és Tommoval való brománcuk megerősült.
A fiúk társaságában az idő rohant. Már több mint egy hónapja ittvannak, ami számomra gyanús. Egy-egy koncerthelyszínen max. pár napig vannak. Mindegy. Nem hozom fel a témát, még a végén Louis azt hiszi unom. Pedig Ő az, akit sosem lehet megunni. Anyu 2 hete csörgött, hogy egy hónapig kintvan Ausztráliában, Katát meg elengedték otthonról,szóval ha jól számolom ( bár nem erősségem a matek) maradt 2 hetünk a srácokkal. Mára nem terveztünk még semmit. Előreláthatólag nem lesz már itt koncert, bár ha eddig maradnak..miért is ne? De ne ma! Ma már 10 volt. Tegnap hatalmas bulit csaptunk. Brománc-partit. Fogalmam sincs, mi értelme volt, de legalább jól szórakoztunk. Ittunk is. De csak mértékkel..ööö ez az a rész, ahol lelki furdalás gyötör, mert Harry megint becsiccsentett. Itt nevettünk legjobban.
Éppen lent voltunk, mikor Hazza felment ,,aludni" címszóval még többet szlapálni. Menjen csak-mondtuk-egyszer élünk. ( szerintem az ital beszélt belőlünk). Fél óra múlva még mindig lent vihorásztunk, mikor Harry kitántorgott a szobájából, és a lépcsőfordulónál dülöngélt. Észrevettük, és próbáltuk visszafojtani a nevetést.
Vicces látványt nyújtott, ahogy alsógatyában, és egy 3 számmal nagyobb rózsaszín pólóban, térdzokniban, ég felé meredező hajjal ott állt. Csuklott egyet, minek hatására váratlanul megindult a lépcső felé.Nem bírt megállni, és legurult. Odasiettünk, érdeklődtünk, hogy nem esett-e baja. Nemmel válaszolt, fölült, és Zayn megérdeklődte, hogy mi a tanulsága az esetnek. Erre a válasz: ,,Ne legyél dühös ittasan, mert úgyis legurulsz a lépcsőn!" Akaratlanul is kitört belőlünk a harsogó röhögés, és Zayn felvitte Harryt a szobájába.
Mára már kialudtuk a piát, talán Harry volt egy kicsit másnapos, de nem nagyon látszott rajta.
-Na, és mi a mai program?-kérdezte Zayn, aki a változatosság kedvéért Katával az ölében ült.
-Ki hova szeretne menni?-kérdezte Louis. Mindenki mást mondott.
-Mozi
-Nando's
-Pláza
-Strand
-KOCSMA!-üvöltötte Harry.
-Hazza!-fújtunk rá dühösen.
-Jó.Jó bocsi- mondta megszeppenve.
-Van egy ötletem!-mondta Kata.-Menjünk moziba,onnan pláza, strand, Nando's, és 2 óra szabad, oké?
Mindenkinek tetszett a program. A mozi nem volt messze, így gyalogoltunk.
-Nézzétek, adják az Igazából szerelmet!!-kiáltott Harry.
-Nézzük azt, skacok?-kérdezte Niall. Louisra néztem, mire ő puszit nyomott a homlokomra és összekócolta hajam. Felháborodottan néztem, de elmosolyodtam. Bementünk, megvettük a jegyeket, és leültünk. Louis mellettem, Kata Zayn mellett, Harry Liam mellett, és hát Niall egy néni mellett ült.
A romantikusabb jeleneteknél egymás vállára hajtottuk a fejünket. Így tettek Katáék és Harryék is. Sajnos Niall nem tudta kinek a vállára hajtania a fejét, max a nyanyóka, de ő agyonverte volna bontottcsirkével.....
A film végén sírtam, de Tommo letörölte könnyeimet. Olyan édes!
Mikor kimentünk, startoltunk a plázába. Harry, mint divatszakértő, megmondta, mi, kin hogyan áll.
Egy csomó ruhát vettünk. Lou felvette a lebohémabb darabokat, és fulladoztunk a röhögcséléstől.
Otthon letettük a cuccokat, átöltöztünk, és indultunk a strandra. Felvetten az új bikinit amit ma vásároltam .Londonos volt.
-Hűha, csajszi! Valaki nagyon sexy!-mondta Louis. Odamentem, átkaroltam és megcsókoltam.
-Kata is kitett magáért!-hüledezett Zayn. Kata egy cuki tankiniben volt. Vittünk gumimatracot, frizbit, röplabdát.
Mikor odaértünk, lecuccoltunk, bekentük egymás hátát, és irány a víz. Felvettem a napszemüvegem, ráfeküdtem a matracra, és lazultam. egyszer csak valaki megragadta a lábamat, és lehúzott a vízbe.
Zayn volt az. Átvette a helyem a fekvőalkalmatosságon, és napozott. Egy mozdulattal kirántottam alóla a fekvőhelyét, mire ő dühösen indult felém. Kirohantam a vízből, felkaptam a vízipisztolyom (amit előzőleg megtöltöttem a támadás esetére) és lespricceltem a rohamozót. Úgy tett mintha szíven találta volna egy sörétes, és odakapva elterült. Louis kapva a hülyülés alkalmán, lerántotta az alsóját, ami alatt egy másik, Supermenes volt.
-Somebody needs help!-kiáltotta. Odarohant az áldozathoz, és szívmasszázst alkalmazott. Zayn közben ( a többiekkel együtt) folyamatosan röhögött. Zayn hirtelen felugrott, és rohant a vízbe. Fejest ugrott a habokba. Mi követtük a példáját. Mikor véglegesen kimerültünk, hazamentünk. Ismét átöltöztünk. Irány a pesti Nando's! Mikor Niall meglátta a feliratot, odarohant az üzlet falához, és szorosan hozzásimult. A járókelők biztosan hülyének nézték. Egy néni így szólt Niallhoz:
-Ezek a mai huligánok! Nem adnak nekik enni rendesen! Bezzeg a mi időnkben....Gyere csak fiacskám! Szeretnék neked mesélni egy történetet az én időmből!-ezzel karon ragadta, és elvonszolta magával.
Mi MEGINT nevettünk.Eszerint Niallt most az őskorba kísérte vissza.
Bementünk, leültünk a pulthoz, és sorban rendeltünk. Niall fél óra múlva rúzsfoltokkal az arcán, szakadt pulcsiban esett be a kajáldába.
-Gyerekek! Molesztált a néni! Levette az ingét és én olyat láttam amit nem kellett volna!-mondta sírásra görbülő szájjal.
-Gyere! A kaja vigasztal!-mondta Liam. Megkajáltunk, beszélgettünk, és hazamentünk.
Volt még 2 óra freetime, és mindenki ment amerre látott. Én Louist követtem. A vidámparkba mentünk.
Tommo minden gyomorforgató hullámvasutat kipróbálta, de én féltem felülni rájuk. Mikor merészebb részhez értek, egyedül egyvalaki üvöltött, és tudtam is, hogy ő az. Csak mosolyogtam. Miután mindre felült, meghívott fagyizni. Fagyi után, a szellemvasútra csücsültünk.. Én kicsit féltem, de Lou minden rémnek a pofájába kiáltott valamit. De csalódására azok nem mosolyodtak el. Velem ellenben. Szorosan hozzábújtam, és ő átkarolt. Utána a óriáskerékre ültünk fel. Mikor a tetejére értünk, megállt. Louis mélyen a szemembe nézett, majd ajkaink lassan összeértek. Hosszan csókoltunk egymást a naplementében.
Kata szemszöge:
Zayn elvitt a gyönyörű Füvészkertbe. Ilyen szép helyet látni ritkán adatik meg az embernek. Épp a tóparton ültünk. Eszembe jutott a Pál utcai fiúk című könyv.Mosolyogtam.
-Miért mosolyodtál el, nyuszi?-kérdezte.
-Csak eszembe jutott egy könyv....egy jó kis sztori.....-mondtam.
-Meséld el kérlek!-kérlelt. Nem tudtam ellenállni a hatalmas fekete szemeinek. Belevágtam.
-Wáó, szegény srác....totál szomorúak lehettek a haverok..-állapította meg.
-Azok...-mondtam. Vállára hajtottam a fejem. Ő szorosan átölelt.Éreztem az illatát. Bóditó volt. Minden olyan gyönyörű volt!
Liam szemszöge:
Harryék nógattak, hogy menjek el velük egy ijesztő belvárosi túrára. Már sötét volt, csörögtünk a többieknek, hogy sokáig maradunk. Leokézták. Fejlámpával indultunk. Elhagyatott háztömbök körül jártunk, felrobbantott épületek. Mindenütt furcsa zajokat, nyöszörgést, segélykérést hallottunk. A hely feelingje ijesztő volt. Nyomasztó. Louisék később csatlakoztak, aztán Zaynék is. Hanna akart a felderítő lenni, ígyhát Louis nyakába ült, hogy mindent lásson.
-Te jó ég!-szólt Hanna a félelemtől elcsukló hangon..........
Louis monoklija szépen tűnt el, bár kezdett zöldülni, meg sárgulni, így az interjúkon több alapozót kellett használni. Zayn megbánta tettét, és Tommoval való brománcuk megerősült.
A fiúk társaságában az idő rohant. Már több mint egy hónapja ittvannak, ami számomra gyanús. Egy-egy koncerthelyszínen max. pár napig vannak. Mindegy. Nem hozom fel a témát, még a végén Louis azt hiszi unom. Pedig Ő az, akit sosem lehet megunni. Anyu 2 hete csörgött, hogy egy hónapig kintvan Ausztráliában, Katát meg elengedték otthonról,szóval ha jól számolom ( bár nem erősségem a matek) maradt 2 hetünk a srácokkal. Mára nem terveztünk még semmit. Előreláthatólag nem lesz már itt koncert, bár ha eddig maradnak..miért is ne? De ne ma! Ma már 10 volt. Tegnap hatalmas bulit csaptunk. Brománc-partit. Fogalmam sincs, mi értelme volt, de legalább jól szórakoztunk. Ittunk is. De csak mértékkel..ööö ez az a rész, ahol lelki furdalás gyötör, mert Harry megint becsiccsentett. Itt nevettünk legjobban.
Éppen lent voltunk, mikor Hazza felment ,,aludni" címszóval még többet szlapálni. Menjen csak-mondtuk-egyszer élünk. ( szerintem az ital beszélt belőlünk). Fél óra múlva még mindig lent vihorásztunk, mikor Harry kitántorgott a szobájából, és a lépcsőfordulónál dülöngélt. Észrevettük, és próbáltuk visszafojtani a nevetést.
Vicces látványt nyújtott, ahogy alsógatyában, és egy 3 számmal nagyobb rózsaszín pólóban, térdzokniban, ég felé meredező hajjal ott állt. Csuklott egyet, minek hatására váratlanul megindult a lépcső felé.Nem bírt megállni, és legurult. Odasiettünk, érdeklődtünk, hogy nem esett-e baja. Nemmel válaszolt, fölült, és Zayn megérdeklődte, hogy mi a tanulsága az esetnek. Erre a válasz: ,,Ne legyél dühös ittasan, mert úgyis legurulsz a lépcsőn!" Akaratlanul is kitört belőlünk a harsogó röhögés, és Zayn felvitte Harryt a szobájába.
Mára már kialudtuk a piát, talán Harry volt egy kicsit másnapos, de nem nagyon látszott rajta.
-Na, és mi a mai program?-kérdezte Zayn, aki a változatosság kedvéért Katával az ölében ült.
-Ki hova szeretne menni?-kérdezte Louis. Mindenki mást mondott.
-Mozi
-Nando's
-Pláza
-Strand
-KOCSMA!-üvöltötte Harry.
-Hazza!-fújtunk rá dühösen.
-Jó.Jó bocsi- mondta megszeppenve.
-Van egy ötletem!-mondta Kata.-Menjünk moziba,onnan pláza, strand, Nando's, és 2 óra szabad, oké?
Mindenkinek tetszett a program. A mozi nem volt messze, így gyalogoltunk.
-Nézzétek, adják az Igazából szerelmet!!-kiáltott Harry.
-Nézzük azt, skacok?-kérdezte Niall. Louisra néztem, mire ő puszit nyomott a homlokomra és összekócolta hajam. Felháborodottan néztem, de elmosolyodtam. Bementünk, megvettük a jegyeket, és leültünk. Louis mellettem, Kata Zayn mellett, Harry Liam mellett, és hát Niall egy néni mellett ült.
A romantikusabb jeleneteknél egymás vállára hajtottuk a fejünket. Így tettek Katáék és Harryék is. Sajnos Niall nem tudta kinek a vállára hajtania a fejét, max a nyanyóka, de ő agyonverte volna bontottcsirkével.....
A film végén sírtam, de Tommo letörölte könnyeimet. Olyan édes!
Mikor kimentünk, startoltunk a plázába. Harry, mint divatszakértő, megmondta, mi, kin hogyan áll.
Egy csomó ruhát vettünk. Lou felvette a lebohémabb darabokat, és fulladoztunk a röhögcséléstől.
Otthon letettük a cuccokat, átöltöztünk, és indultunk a strandra. Felvetten az új bikinit amit ma vásároltam .Londonos volt.
-Hűha, csajszi! Valaki nagyon sexy!-mondta Louis. Odamentem, átkaroltam és megcsókoltam.
-Kata is kitett magáért!-hüledezett Zayn. Kata egy cuki tankiniben volt. Vittünk gumimatracot, frizbit, röplabdát.
Mikor odaértünk, lecuccoltunk, bekentük egymás hátát, és irány a víz. Felvettem a napszemüvegem, ráfeküdtem a matracra, és lazultam. egyszer csak valaki megragadta a lábamat, és lehúzott a vízbe.
Zayn volt az. Átvette a helyem a fekvőalkalmatosságon, és napozott. Egy mozdulattal kirántottam alóla a fekvőhelyét, mire ő dühösen indult felém. Kirohantam a vízből, felkaptam a vízipisztolyom (amit előzőleg megtöltöttem a támadás esetére) és lespricceltem a rohamozót. Úgy tett mintha szíven találta volna egy sörétes, és odakapva elterült. Louis kapva a hülyülés alkalmán, lerántotta az alsóját, ami alatt egy másik, Supermenes volt.
-Somebody needs help!-kiáltotta. Odarohant az áldozathoz, és szívmasszázst alkalmazott. Zayn közben ( a többiekkel együtt) folyamatosan röhögött. Zayn hirtelen felugrott, és rohant a vízbe. Fejest ugrott a habokba. Mi követtük a példáját. Mikor véglegesen kimerültünk, hazamentünk. Ismét átöltöztünk. Irány a pesti Nando's! Mikor Niall meglátta a feliratot, odarohant az üzlet falához, és szorosan hozzásimult. A járókelők biztosan hülyének nézték. Egy néni így szólt Niallhoz:
-Ezek a mai huligánok! Nem adnak nekik enni rendesen! Bezzeg a mi időnkben....Gyere csak fiacskám! Szeretnék neked mesélni egy történetet az én időmből!-ezzel karon ragadta, és elvonszolta magával.
Mi MEGINT nevettünk.Eszerint Niallt most az őskorba kísérte vissza.
Bementünk, leültünk a pulthoz, és sorban rendeltünk. Niall fél óra múlva rúzsfoltokkal az arcán, szakadt pulcsiban esett be a kajáldába.
-Gyerekek! Molesztált a néni! Levette az ingét és én olyat láttam amit nem kellett volna!-mondta sírásra görbülő szájjal.
-Gyere! A kaja vigasztal!-mondta Liam. Megkajáltunk, beszélgettünk, és hazamentünk.
Volt még 2 óra freetime, és mindenki ment amerre látott. Én Louist követtem. A vidámparkba mentünk.
Tommo minden gyomorforgató hullámvasutat kipróbálta, de én féltem felülni rájuk. Mikor merészebb részhez értek, egyedül egyvalaki üvöltött, és tudtam is, hogy ő az. Csak mosolyogtam. Miután mindre felült, meghívott fagyizni. Fagyi után, a szellemvasútra csücsültünk.. Én kicsit féltem, de Lou minden rémnek a pofájába kiáltott valamit. De csalódására azok nem mosolyodtak el. Velem ellenben. Szorosan hozzábújtam, és ő átkarolt. Utána a óriáskerékre ültünk fel. Mikor a tetejére értünk, megállt. Louis mélyen a szemembe nézett, majd ajkaink lassan összeértek. Hosszan csókoltunk egymást a naplementében.
Kata szemszöge:
Zayn elvitt a gyönyörű Füvészkertbe. Ilyen szép helyet látni ritkán adatik meg az embernek. Épp a tóparton ültünk. Eszembe jutott a Pál utcai fiúk című könyv.Mosolyogtam.
-Miért mosolyodtál el, nyuszi?-kérdezte.
-Csak eszembe jutott egy könyv....egy jó kis sztori.....-mondtam.
-Meséld el kérlek!-kérlelt. Nem tudtam ellenállni a hatalmas fekete szemeinek. Belevágtam.
-Wáó, szegény srác....totál szomorúak lehettek a haverok..-állapította meg.
-Azok...-mondtam. Vállára hajtottam a fejem. Ő szorosan átölelt.Éreztem az illatát. Bóditó volt. Minden olyan gyönyörű volt!
Liam szemszöge:
Harryék nógattak, hogy menjek el velük egy ijesztő belvárosi túrára. Már sötét volt, csörögtünk a többieknek, hogy sokáig maradunk. Leokézták. Fejlámpával indultunk. Elhagyatott háztömbök körül jártunk, felrobbantott épületek. Mindenütt furcsa zajokat, nyöszörgést, segélykérést hallottunk. A hely feelingje ijesztő volt. Nyomasztó. Louisék később csatlakoztak, aztán Zaynék is. Hanna akart a felderítő lenni, ígyhát Louis nyakába ült, hogy mindent lásson.
-Te jó ég!-szólt Hanna a félelemtől elcsukló hangon..........
2012. június 25., hétfő
Zayn bűne
-KINYITOOM!-süvöltötte Louis.
Közben mi feszülten hallgatóztunk.
-Oh, szia Louis! Zayn itthon van?-kérdezte egy lágy női hang.
Zayn hallatott egy ,,Oh, te jó ég!"-et. Egyből kapcsoltunk, ki volt az. A rámenős doktornő.
-Sajnos-csengett a válasz, mire Zayn hálásan felsóhajtott - Igen. Itthon van.
-Mi a f@sz?!- Zayn iszonyat dühös lett.-Megöllek!-sziszegte indulatosan, és öklét rázta.
-Akkor jó! Bemehetnék?- tolakodott megállás nélkül a felcser.
-Hátt....ööö...persze.-adta be a derekát Tommo.
Mire betessékelte, és mindennel végigkínálta, mi már réges-rég bent ültünk a szobában. Zayn direkt Katával az ölében ült.
-Sziasztok!-köszönt nyájasan a doki. Üdvözlésül unottan biccentettünk.
-Ööö Louis! Feljönnél egy picit? Nem találok valamit.-szólt Zayn.
-Persze haver, érted bármit.-felpattant az ölemből, és felcsörtetett az emeletre Zaynnel. Mi lent próbáltuk kitessékelni a dokit kisebb nagyobb sikerrel.
Zayn szemszöge:
-Szóval, mit nem találsz?-kérdezte mosolyogva Louis, és leült az ágyamra.
-Szavakat! Mi az,hogy persze itthon van?! Nem! Nincs itthon!- ordítottam rá.
-Bocs, haver! Elfelejtettem...-mondta szomorúan.
-Persze, mindig a hülyülés! Az megy, mi?? De hogy kiállj a barátaidért, az nem!
-De...de..Zayn.Én, én...-könnyek gördültek végig az arcán. Ez is csak megjátszás....-Hogyan tehetném jóvá?Nem válaszoltam. Nem tudtam felelni. Lendült az öklöm......
-Ohh Louis! Én..én nem akartam! Figyu haver túl dühös voltam....és....-Nem tudtam abbahagyni. Zokogtam.
Lou nem válaszolt. Elterült az ágyon. Rázott a sírás. ,,Szörnyeteg vagyok! Ez az egész elkerülhető lett volna....ajj Louis! Hülye vagyok! Egy önfejű barom, aki mindig csak magára gondol! Egy egoista állat. Aki bármennyire is agresszív, szeretik! Louis öccsének tekintett........egészen eddig..."
Nem mentem vissza. Észrevétlenül a konyhába lopództam, és jeget vittem Louisnak. Szerencsére nem vettek észre. Mire visszaértem hozzá, egészen belilult a szeme. Akkor kezdett ébredezni....
Látta, hogy zokogok, felült, és átölelt. A fülembe súgta, hogy szeret. Leírhatatlan volt, amit ekkor éreztem.
-Louis! Figyelj. Egy szörnyeteg vagyok.....egy állat...nincs okod szeretni...-mentegetőztem.
-De van! Az, hogy szinte az öcsém vagy, aminek örülök mert 5 lánytestvér mellett.....hát..zűrös.-mosolygott.
A vállára borultam. Szorosan átöleltem, és sírtam. Már nem tudtam visszafojtani. Ennyi idő után már nem. Mindig segített. Tanított. Szeretett. És én bántottam...Véletlenül a hátához nyomtam a jeget, amiért Ő hossza felszisszent. Gyorsan eltávolodtam tőle. Egyszerre tört ki belőlünk a könnyes nevetés. Sírtunk, és röhögtünk egyszerre. Örülök, hogy van egy ilyen barátom. Aki mindig megbocsát. Segít, és vicces is. Átadtam neki a jeget. Megmostam az arcom. Már nem látszottak a sírás nyomai. Lementünk. Nagyom megijedtek, mikor meglátták a monokliját. Hanna egyből odarohant, megkérdezte, mi történt.
-Semmi, szívecském - válaszolta- csak lefejeltem a polcot. De ne aggódj, semmi bajom.-nyugtatta meg.
Nem bírtam. Kitálaltam nekik, és ismét zokogni kezdtem. Mindenki átölelt. Megértették a fájdalmat. Legtovább a doki csüngött rajtam. Szép lassan eltoltam magamtól.
-Kérlek erről senkinek se szóljatok, mert....-kezdtem....
-Mert még a végén a sajtó felfújja, és azt hiszik, megöltél, és egy pap feltámasztott!-viccelődött Louis.
Mindannyian nevettünk.
-Jajj, de udvariatlan vagyok!- szólt a dokinő.-Nataly a nevem. Zayn, akkor áll a mozi?-kacsintott felém.
-Mint látja, van barátnőm- karoltam át Kata derekát, és megcsókoltam. Erre a doki bepipult, és kiviharzott az ajtón. Nevettünk. Milyen jó, hogy ilyen barátaim vannak!
Közben mi feszülten hallgatóztunk.
-Oh, szia Louis! Zayn itthon van?-kérdezte egy lágy női hang.
Zayn hallatott egy ,,Oh, te jó ég!"-et. Egyből kapcsoltunk, ki volt az. A rámenős doktornő.
-Sajnos-csengett a válasz, mire Zayn hálásan felsóhajtott - Igen. Itthon van.
-Mi a f@sz?!- Zayn iszonyat dühös lett.-Megöllek!-sziszegte indulatosan, és öklét rázta.
-Akkor jó! Bemehetnék?- tolakodott megállás nélkül a felcser.
-Hátt....ööö...persze.-adta be a derekát Tommo.
Mire betessékelte, és mindennel végigkínálta, mi már réges-rég bent ültünk a szobában. Zayn direkt Katával az ölében ült.
-Sziasztok!-köszönt nyájasan a doki. Üdvözlésül unottan biccentettünk.
-Ööö Louis! Feljönnél egy picit? Nem találok valamit.-szólt Zayn.
-Persze haver, érted bármit.-felpattant az ölemből, és felcsörtetett az emeletre Zaynnel. Mi lent próbáltuk kitessékelni a dokit kisebb nagyobb sikerrel.
Zayn szemszöge:
-Szóval, mit nem találsz?-kérdezte mosolyogva Louis, és leült az ágyamra.
-Szavakat! Mi az,hogy persze itthon van?! Nem! Nincs itthon!- ordítottam rá.
-Bocs, haver! Elfelejtettem...-mondta szomorúan.
-Persze, mindig a hülyülés! Az megy, mi?? De hogy kiállj a barátaidért, az nem!
-De...de..Zayn.Én, én...-könnyek gördültek végig az arcán. Ez is csak megjátszás....-Hogyan tehetném jóvá?Nem válaszoltam. Nem tudtam felelni. Lendült az öklöm......
-Ohh Louis! Én..én nem akartam! Figyu haver túl dühös voltam....és....-Nem tudtam abbahagyni. Zokogtam.
Lou nem válaszolt. Elterült az ágyon. Rázott a sírás. ,,Szörnyeteg vagyok! Ez az egész elkerülhető lett volna....ajj Louis! Hülye vagyok! Egy önfejű barom, aki mindig csak magára gondol! Egy egoista állat. Aki bármennyire is agresszív, szeretik! Louis öccsének tekintett........egészen eddig..."
Nem mentem vissza. Észrevétlenül a konyhába lopództam, és jeget vittem Louisnak. Szerencsére nem vettek észre. Mire visszaértem hozzá, egészen belilult a szeme. Akkor kezdett ébredezni....
Látta, hogy zokogok, felült, és átölelt. A fülembe súgta, hogy szeret. Leírhatatlan volt, amit ekkor éreztem.
-Louis! Figyelj. Egy szörnyeteg vagyok.....egy állat...nincs okod szeretni...-mentegetőztem.
-De van! Az, hogy szinte az öcsém vagy, aminek örülök mert 5 lánytestvér mellett.....hát..zűrös.-mosolygott.
A vállára borultam. Szorosan átöleltem, és sírtam. Már nem tudtam visszafojtani. Ennyi idő után már nem. Mindig segített. Tanított. Szeretett. És én bántottam...Véletlenül a hátához nyomtam a jeget, amiért Ő hossza felszisszent. Gyorsan eltávolodtam tőle. Egyszerre tört ki belőlünk a könnyes nevetés. Sírtunk, és röhögtünk egyszerre. Örülök, hogy van egy ilyen barátom. Aki mindig megbocsát. Segít, és vicces is. Átadtam neki a jeget. Megmostam az arcom. Már nem látszottak a sírás nyomai. Lementünk. Nagyom megijedtek, mikor meglátták a monokliját. Hanna egyből odarohant, megkérdezte, mi történt.
-Semmi, szívecském - válaszolta- csak lefejeltem a polcot. De ne aggódj, semmi bajom.-nyugtatta meg.
Nem bírtam. Kitálaltam nekik, és ismét zokogni kezdtem. Mindenki átölelt. Megértették a fájdalmat. Legtovább a doki csüngött rajtam. Szép lassan eltoltam magamtól.
-Kérlek erről senkinek se szóljatok, mert....-kezdtem....
-Mert még a végén a sajtó felfújja, és azt hiszik, megöltél, és egy pap feltámasztott!-viccelődött Louis.
Mindannyian nevettünk.
-Jajj, de udvariatlan vagyok!- szólt a dokinő.-Nataly a nevem. Zayn, akkor áll a mozi?-kacsintott felém.
-Mint látja, van barátnőm- karoltam át Kata derekát, és megcsókoltam. Erre a doki bepipult, és kiviharzott az ajtón. Nevettünk. Milyen jó, hogy ilyen barátaim vannak!
2012. június 24., vasárnap
Harry hadnagy
Délelőtt 10 óra volt. A nap magasan az égen jár, elképesztő hőséget okozva ezzel. A nappaliban ücsörögtünk Ücsörögtünk??! Olvadoztunk! Közrejátszott a napfény, meg persze Louis poénjai is.Zayn már nem idegeskedett a dokinőtől. Tudta, hogy úgysem találja meg.
Az összes ülőalkalmatosság foglalt volt.Próbáltunk távolodni egymástól, nehogy úgy is melegítsük a másikat, de Kata csak Zayn ölében érezte jól magát, Louis meg (ezzel feje tetejére állítva a megszokott módot) az én ölembe ült. Nagyon jó kedve van azóta, mióta előkerült Kevin. Most is elárasztotta jókedvvel a szobát.
Önfeledten nevetgéltünk, mikor csöngettek.
-Ez biztos a 15 ventillátor lesz, amit rendeltem tegnap.-jelentette ki BooBear, mintha mi sem történt volna, mi pedig ismét kacagtunk. Még hogy 15 ventillátort rendelt! Haha! Viccnek is rossz! :D
Egy másodperc alatt, mintha félbevágta volna a vidámságot a döbbenet. Louis tényleg egy rakás légkoncival állított be.
-Na ne! Öcsém, te nem vagy százas!- mondta Zayn elkerekedett szemekkel, majd szépen leemelte Katát a lábáról, és villámgyorsan Louis nyakába borult.-Imádlak BooBear!
Sajnos mindenki nagyon izzadt volt, így mielőtt élveztük volna a szellőt, átöltöztünk. Lementünk, bekapcsoltuk a ventiket, és élveztük az új klímát. Az idő úgy szállt, mintha az új, 15 szerkentyű fújta volna el.
Egyszer csak, gyomorkorgást hallottunk. Nem tudtuk, kitől jön, de sejtettük.
-ÉHES VAGYOK!-visított Niall, s ezzel gyanúnk bebizonyosult. Harry forgatta a szemeit, de persze mosolygott. Niall újra rázendített:
-HARRY! TIPLI VAN! A KONYHÁBAN A HELYED! NE HAGYD ELVESZNI A HAVEROOD!-utasította a fiút.
Harry akaratlanul is felkelt, ezzel mutatva, hogy vajból van a szíve. Sorra kordult meg a többiek gyomra is. Legjobban talán Liamnek szólt, ugyanis a tegnapi aggódás miatt nem evett egy falatot sem. Míg ő Katáért aggódott, mi érte. Azt hittük elájul....de amint meglátta a lányt,egyből jobban lett.
Röpke 5 perc múlva Harry hangja szakította félbe a Gyomor-koncertet.
-KÉSZ A KAJA, SKACOK!-mikor nem ment még ki senki, kezdett elfogyni a türelme-TUDOM, HOGY MELEG VAN, DE ATTÓL MÉG KIVONSZOLHATJÁTOK A SEGGETEKET!-kiáltotta, mint egy hadnagy.Louis kapott az alkalmon, és kisprintelt.
-Igenis, főnök, szolgálatra jelentkezem!-szalutálásra emelte a kezét, és diadalittasan vigyorgott.A többiekkel csatlakoztunk hozzá. Csak akkor hagytuk abba, mikor Harry hadnagy újra beszélni kezdett, de akkor is vigyázállásban álltunk.
-Louis tizedes! Humoros megjegyzéseiért alhadnaggyá léptetlek elő!- mondta ki méltóságteljesen.
-Többiek! Ti nagyon rosszul viseltétek magatokat! Elbocsájtalak benneteket!-mondta szigorúan. Itt egy perc néma csend állt be. Niall gyomorkorgása törte meg a feszült némaságot. Egyszerre tört ki belőlünk a röhögés. Szép lassan elszállingóztunk az asztalnál elfoglalt szokásos helyünkre. A kaja mennyei csirke volt ( Zayn nagy örömére) krumplival (Niall, mit szólsz?), répával ( Louis!) és rizzsel. Mind a 10 ujjunkat megnyaltuk utána.Visszamentünk a nappaliba, ahol már kellemes hűvös volt. Viszont az újságok, papírok, könyvek, párnák szanaszét. Tudtuk, ki volt a bűnös.
-LOUIS!-hangzott egyszerre 6 szájból. A vádlott pironkodva, bűnbánóan mosolyogva nézett, majd szégyenlősen mondta:
-Hoppá!-ezt egy zavart ,,hihi" követett, amin ismét nevettünk.
-Oldottuk a feszültséget, mostmár csináljunk lakást ebből a disznóólból. Mikor rendet raktunk, fél 6 volt.
Megint viccelődtünk egy darabig, és a vidámságot egy csöngetés oszlatta fel.....
Az összes ülőalkalmatosság foglalt volt.Próbáltunk távolodni egymástól, nehogy úgy is melegítsük a másikat, de Kata csak Zayn ölében érezte jól magát, Louis meg (ezzel feje tetejére állítva a megszokott módot) az én ölembe ült. Nagyon jó kedve van azóta, mióta előkerült Kevin. Most is elárasztotta jókedvvel a szobát.
Önfeledten nevetgéltünk, mikor csöngettek.
-Ez biztos a 15 ventillátor lesz, amit rendeltem tegnap.-jelentette ki BooBear, mintha mi sem történt volna, mi pedig ismét kacagtunk. Még hogy 15 ventillátort rendelt! Haha! Viccnek is rossz! :D
Egy másodperc alatt, mintha félbevágta volna a vidámságot a döbbenet. Louis tényleg egy rakás légkoncival állított be.
-Na ne! Öcsém, te nem vagy százas!- mondta Zayn elkerekedett szemekkel, majd szépen leemelte Katát a lábáról, és villámgyorsan Louis nyakába borult.-Imádlak BooBear!
Sajnos mindenki nagyon izzadt volt, így mielőtt élveztük volna a szellőt, átöltöztünk. Lementünk, bekapcsoltuk a ventiket, és élveztük az új klímát. Az idő úgy szállt, mintha az új, 15 szerkentyű fújta volna el.
Egyszer csak, gyomorkorgást hallottunk. Nem tudtuk, kitől jön, de sejtettük.
-ÉHES VAGYOK!-visított Niall, s ezzel gyanúnk bebizonyosult. Harry forgatta a szemeit, de persze mosolygott. Niall újra rázendített:
-HARRY! TIPLI VAN! A KONYHÁBAN A HELYED! NE HAGYD ELVESZNI A HAVEROOD!-utasította a fiút.
Harry akaratlanul is felkelt, ezzel mutatva, hogy vajból van a szíve. Sorra kordult meg a többiek gyomra is. Legjobban talán Liamnek szólt, ugyanis a tegnapi aggódás miatt nem evett egy falatot sem. Míg ő Katáért aggódott, mi érte. Azt hittük elájul....de amint meglátta a lányt,egyből jobban lett.
Röpke 5 perc múlva Harry hangja szakította félbe a Gyomor-koncertet.
-KÉSZ A KAJA, SKACOK!-mikor nem ment még ki senki, kezdett elfogyni a türelme-TUDOM, HOGY MELEG VAN, DE ATTÓL MÉG KIVONSZOLHATJÁTOK A SEGGETEKET!-kiáltotta, mint egy hadnagy.Louis kapott az alkalmon, és kisprintelt.
-Igenis, főnök, szolgálatra jelentkezem!-szalutálásra emelte a kezét, és diadalittasan vigyorgott.A többiekkel csatlakoztunk hozzá. Csak akkor hagytuk abba, mikor Harry hadnagy újra beszélni kezdett, de akkor is vigyázállásban álltunk.
-Louis tizedes! Humoros megjegyzéseiért alhadnaggyá léptetlek elő!- mondta ki méltóságteljesen.
-Többiek! Ti nagyon rosszul viseltétek magatokat! Elbocsájtalak benneteket!-mondta szigorúan. Itt egy perc néma csend állt be. Niall gyomorkorgása törte meg a feszült némaságot. Egyszerre tört ki belőlünk a röhögés. Szép lassan elszállingóztunk az asztalnál elfoglalt szokásos helyünkre. A kaja mennyei csirke volt ( Zayn nagy örömére) krumplival (Niall, mit szólsz?), répával ( Louis!) és rizzsel. Mind a 10 ujjunkat megnyaltuk utána.Visszamentünk a nappaliba, ahol már kellemes hűvös volt. Viszont az újságok, papírok, könyvek, párnák szanaszét. Tudtuk, ki volt a bűnös.
-LOUIS!-hangzott egyszerre 6 szájból. A vádlott pironkodva, bűnbánóan mosolyogva nézett, majd szégyenlősen mondta:
-Hoppá!-ezt egy zavart ,,hihi" követett, amin ismét nevettünk.
-Oldottuk a feszültséget, mostmár csináljunk lakást ebből a disznóólból. Mikor rendet raktunk, fél 6 volt.
Megint viccelődtünk egy darabig, és a vidámságot egy csöngetés oszlatta fel.....
2012. június 22., péntek
2012. június 21., csütörtök
Kata holléte
Ez a rész, kicsit laposra sikerült szerintem, de ti tudjátok :D 4 komi ---> kövi rész!! :DD :)
Azon az éjjelen Louis szobájában aludtam. Ő halkan átkarolt, és a fülembe szuszogott......még ez sem nyugtatott meg. Sírtam. A legjobb barátnőm eltűnt. Rázott a zokogás. Ezt Lou is biztosan érezte, és halkan így szólt:
Azon az éjjelen Louis szobájában aludtam. Ő halkan átkarolt, és a fülembe szuszogott......még ez sem nyugtatott meg. Sírtam. A legjobb barátnőm eltűnt. Rázott a zokogás. Ezt Lou is biztosan érezte, és halkan így szólt:
-Ne sírj. Kata biztos jól van. Semmi baj.-nyugtatgatott
-De.....annyira aggódok miatt. Mi van ha baja esett? És ha esetleg......-nem tudtam folytatni....ismét könnyekben törtem ki, és felültem. Louis is így tett és szorosan átölelt. A vállán folytattam a bőgést.
Hirtelen megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám volt, de felvettem, hátha tudnak valamit Kata hollétéről.
-Halló, itt a rendőrség. Megtaláltuk a lányt! -itt kihangosítottam- A Napsugár utcában kóborolt, és sírt. Sokkos állapotban van. A továbbiakban a kórházban érdeklődjenek!Viszlát.
Ordítottam, ahogy a számon kifért!
-KELJETEK FEL! SIESSETEK, LUSTA CSÜRHE! GYERTEK MÁR! VAN EGY JÓ HÍRÜNK!
-Jön a baba?-vetette fel Liam.
-Jön a baba?-vetette fel Liam.
-Ajhh mi van már? Ismered az órát??-kérdezte ingerülten Zayn.
- Hanna, ne rikoltozz éjnek évadján!-adta be a drámai hőst Harry.
-Mi van? Ki halt meg?-hangoskodott Niall.
Értetlenül néztünk rá.
-He?? Akkor miért lenne jó hír?-kérdeztük egyszerre.
-Na jó, Louis.Mondjuk egyszerre!3-2-1...Katát megtalálták!
Örömujjongás lett volna a válasz HA.....nem éjjel fél 12-kor hozzuk rájuk a frászt.Így csak egy Juuhúú-t kaptunk, de abból is egy vérszegény példányt.
-A kórházban van.
-Menjünk! -mindenkinek felcsillant a szeme, ugyanis imádnak kocsikázni.
-Én vezetek!-mondta Louis- Ugyanis tegnap csak én voltam józan.
-Hé!-torkolltam le nevezve, és összekócoltam a haját. Liam csatlakozott, mert ő sem nézett a pohár fenekére.
Felkaptunk pár göncöt, és indultunk.
Ott tárt karokkal fogadtak. Felkísértek. Ez a kórház olyan mint egy labirintus, de megtaláltuk a szobát.
Kata nagyon örült, mikor meglátott minket.
Egyből felállt és a nyakunkba ugrott. Főleg Zaynt nem hagyta levegőhöz jutni.Miután kiölelgette magát, jó nyomozóként kérdezősködni kezdtünk.
-Mi történt? Hova tűntél olyan hirtelen?-faggatta Liam aggódva.
-Nagyon megijedtem az üvegcsörgésre, mikor kitört az ablak, elfutottam. Elaludtam egy padon a parkban, és alvajáró lettem.-itt elnevettük magunkat-egészen 15 kilométert talpaltam, mire megtaláltak. Azért hitték azt, hogy sokkos állapotban vagyok.
-De legalább nem lett semmi bajod!- nyugodott meg Liam.
Mindeközben Zayn az ápolóval beszélgetett:
-Mikor jöhet haza?
-Ma már hazavihetitek. Látjuk, hogy nálatok jó társaságban lesz, és egy ilyen helyes fiú mellett.....;)- mondta a ápolónő.
Zayn akaratlanul is lepirult, és visszasomfordált a vidám társasághoz a jó hírt közölni.
Miután egy jót beszélgettek, egy szőke doktornő lépett a kórterembe.
-Ezt a vidám heherészést, inkább otthon kéne folytatni gyerekek!-mondta szívtelenül, majd mikor a többiek kimentek Zaynre mosolygott., és szólt neki ,hogy jöjjön vissza egy percre.A fiú engedelmeskedett.
-Szia, te bizonyára Zayn vagy, a híres One Directionból. Kata állítása szerint alvajáró volt, valójában sokkos állapotban volt. Elkérhetném a telefonszámodat, ha kiderülne még valami a kórlapja alapján? -kérdezte, s csábos mosolyt röppentett a srác felé. Zayn megadta a számát, és cserébe megkapta a dokinőét is.
-Most pedig menj! Várnak a többiek. Csak még egy kérdés: eljönnél velem este a moziba? Úgy 6 körül érted megyek, jó?-kérdezte.
Meg sem várva a választ, elment és még intett is.
-Skacok, ez a doki szörnyű!-kezdte Zayn- elkérte a számomat, moziba akar vinni ma este, és még a címemet se tudja.
Egyszerre nevettünk fel, Kata higgadtan ment, mert tudta;Zayn csak az övé.
Egyből felállt és a nyakunkba ugrott. Főleg Zaynt nem hagyta levegőhöz jutni.Miután kiölelgette magát, jó nyomozóként kérdezősködni kezdtünk.
-Mi történt? Hova tűntél olyan hirtelen?-faggatta Liam aggódva.
-Nagyon megijedtem az üvegcsörgésre, mikor kitört az ablak, elfutottam. Elaludtam egy padon a parkban, és alvajáró lettem.-itt elnevettük magunkat-egészen 15 kilométert talpaltam, mire megtaláltak. Azért hitték azt, hogy sokkos állapotban vagyok.
-De legalább nem lett semmi bajod!- nyugodott meg Liam.
Mindeközben Zayn az ápolóval beszélgetett:
-Mikor jöhet haza?
-Ma már hazavihetitek. Látjuk, hogy nálatok jó társaságban lesz, és egy ilyen helyes fiú mellett.....;)- mondta a ápolónő.
Zayn akaratlanul is lepirult, és visszasomfordált a vidám társasághoz a jó hírt közölni.
Miután egy jót beszélgettek, egy szőke doktornő lépett a kórterembe.
-Ezt a vidám heherészést, inkább otthon kéne folytatni gyerekek!-mondta szívtelenül, majd mikor a többiek kimentek Zaynre mosolygott., és szólt neki ,hogy jöjjön vissza egy percre.A fiú engedelmeskedett.
-Szia, te bizonyára Zayn vagy, a híres One Directionból. Kata állítása szerint alvajáró volt, valójában sokkos állapotban volt. Elkérhetném a telefonszámodat, ha kiderülne még valami a kórlapja alapján? -kérdezte, s csábos mosolyt röppentett a srác felé. Zayn megadta a számát, és cserébe megkapta a dokinőét is.
-Most pedig menj! Várnak a többiek. Csak még egy kérdés: eljönnél velem este a moziba? Úgy 6 körül érted megyek, jó?-kérdezte.
Meg sem várva a választ, elment és még intett is.
-Skacok, ez a doki szörnyű!-kezdte Zayn- elkérte a számomat, moziba akar vinni ma este, és még a címemet se tudja.
Egyszerre nevettünk fel, Kata higgadtan ment, mert tudta;Zayn csak az övé.
A lopás
Hanna szemszöge:
Már a srácok házánál voltunk. Ordítást hallottunk, így kipattantunk a kocsiból, és rohantunk.Totojázás nélkül betörtük az ajtót. Bent mindenki sírt.Zaynék hamarabb hazaértek mint mi.
-Mi történt? -kérdeztük feszülten.
-Valaki kirabolt minket!Minden értéket elvittek! Még az alsóinkat is!-hüppögött Harry.
-Az alsóitokat is?És még mit? -szörnyülködtem.
-Az ékszereimet!-bőgte Zayn.-És az összes tükrömet! És, és......-itt elhallgatott-hol van Kata?-kérdezte ijedten.
-KATAA! MERRE VAGY? NE JÁTSZADOZZ VELÜNK! EZ KOMOLY! GYERE ELŐ!!-ordítoztunk kórusban, de semmi válasz.
-Megyek körülnézek! Ha látok valamit, visítok!-ajánlott fel Louis, meg sem várta a reakciónkat, puszit nyomott az arcomra, és indult fel a lépcsőn.
-Vigyázz magadra!-kiáltottam utána.
Láttam, hogy Liam falfehér, odamentem hozzá, és lassan a kanapé felé kísértem.Tudom mennyire tud aggódni valakiért. Jó, hogy megismertem őt. Olyan, mint egy apa. Nekem egy pótapa, ugyanis apu a születésem előtt meghalt.Sosem ismertem......de legalább valaki pótolja :)
-Sehol sincs!-A szerelmem hangja zavarta meg elmélkedésem. Rosszat sejtettünk...Katát elrabolták!
-Hívjuk a zsarukat!-vetette fel az ötletet Zayn. Míg ő a telefonjával babrált, odamentem Liamhez.
-Tudom, mennyire aggódsz Katáért, de hidd el, megtalálják! Olyan rossz látni, ha így le vagy törve!-megöleltem.Könnycseppet láttam a szemében, ami egy perc múlva kis patakként csordult végig az arcán.
A vállára hajtottam a fejem.Egyszerre furcsa érzés fogott el.....és mellé egy kérdés: Hol lehet még Louis? Még nem jött le!
-TUDOM HOL JÖTT BE!-hallottam a hangját. Legalább nem lett baja.Gondolkozás nélkül feltrappoltunk a lépcsőn.Liam lent maradt, és még mindig az ájulás ellen küszködött.
A szobám ( amit a fiúk nekem rendeztek be) ablaka volt kitörve! Hol vannak a ruháim? A szekrény ajtaja kitörve. Furcsa parfümillatot éreztem.
-Ti is érzitek?-kérdeztem félelemtől reszkető hanggal.
-A parfümöt? Igen. Drága lehetett.-állapította meg Harry.
Ismét szörnyű gondolat költözött a fejembe. Mi van, ha Gigi volt? Gondolataim közt ismét felbukkant Kevin.
-Ööö figyeljetek! Emlékeztek Kevin elrablására?-itt Louis könnyekben tört ki, és megfogta a kezem.- azt hiszem, tudok ki lopta el. És az a gyanúm, hogy ezt is ő tette.
-Ki vele! Mondd már! Ki az? -üvöltött rám ingerülten Zayn, de tudtam, hogy csak a félelem váltja ki belőle.
-Gigi!-böktem ki némi habozás után.
-Gigi? Ki az a Gigi?-kérdezték egyszerre.
-Egy lány az osztályból. Mindig versenyezni akart velem.A koncerten is ottvolt. Tudjátok, első sor a rakás ékszerrel a kezén.
-Jaa, igen, és?-sürgetett Harry.
-Mikor Tommo a fejére tette a galambot, az utána leesett és a kéz már nem volt ott. Biztos voltam benne, hogy ő volt. Most pedig a parfüm.Meg a ruhák. Sokszor irigykedett a cuccaimra. Ő tette!
-Ez baromság!-mondta Niall.
-Igen? Van jobb érved?!
-Ööö...nincs, de a tiéd hülyeség!
-Jó, akkor agyaljatok ti!-lerohantam Liamhez,mert éreztem, hogy fent háború kerekedik.
Időközben megjöttek a rendőrök. Míg fent veszekedtek, mi mindenről beszámoltunk. Még Gigit is elmondtam.Megdicsértek. Azt mondták, valószínűleg ő tette.A többit rájuk bíztam, meg azt is, hogy ez ne kerüljön be a tévébe.
Felhívtam anyut, hogy mivel vége a sulinak, hadd maradjak itt. Beleegyezett, hogy amíg a srácok nem mennek vissza, maradhatok.
Felmentem, és megmondtam a rendőrök üzenetét, miszerint igazam volt. Nagyon ledöbbentek, és elégedett vigyor ült ki az arcomra. Egyszerre borultak a nyakamba. Louis maradt legtovább, és szenvedélyesen megcsókolt.Ebben minden benne volt a büszkeségtől kezdve a szerelmén át a félelemig minden.
Lementünk Liamhez, aki ezúttal már az ablakcserét inténzte telefonon. Mikor végzett, így szólt hozzám:
-Ügyes vagy hugi! Belőled nyomozó lesz!-nevetett és megölelt.
-ÉHES VAGYOOK!-mondta Niall, és úgy tett mintha elájulna. Nevettünk, és Harry már a konyhában volt.
-Mi lesz a vacsi? -kérdezte Zayn.
-Csirkés pizza.- vigyorgott Hazza, mivel tudta, hogy a csirke Zayn gyengéje, a pizza pedig Liamé, meg persze a többieké.
Egy hét múlva a rendőrség kopogtatott, hogy tényleg Gigi volt az elkövető. Egy nagy zsákban hozták vissza a lopott holmikat, velük együtt Kevint. Louis örömujjongásban tört ki, és puszilgatta, ölelgette a kitömött madarat.
-Azt hiszem vetélytársam akadt.-mondtam, és a fiú bűnbánóan nézett, és odanyomta a galambot az arcomhoz, mintha puszit adna.Akaratlanul is mosolyogtam és megcsókoltam. Persze nem a galambot, hanem BooBeart. Azon az estén hatalmasat buliztunk. Louval kiültünk a kertbe csillagokat nézni. Harry tántorgott ki az ajtón, érdekes szagot árasztva.
-Helobelobolo, hogy ityeg a fityeg? Jól, akkor minden rendibendi.-mondta, majd alva esett össze. Még horkolt is!
Hatalmasat röhögtünk.Ezután Zayn következett, aki nem kitántorgott, hanem szabályosan kiesett az ajtón.
-Zayn, ne! Ne mondj semmit. Tudjuk, hogy a sárga földig lepiáltad magad.
-De, de én- nyögte ki hatalmas csuklások közepette- én nem ittam semmit.Hökk! Én, én csak.....ööö izé.....tevét kergettem az Antarktiszon és és.....hallucináltam.
-Kicsit sem vagy beb@szva, igaz?-kedveskedtem neki nyájasan.
-Hát persze! Hökk! -és ő is összeesett.
-Úgy látszik, ma sok irányt kell bevinni!-viccelődött Louis, amin az épen megmaradt srácok is jót virultak.
A felhőtlen vidámság mögött volt még egy rejtély......hol lehet Kata? A zsaruk nem szóltak róla semmit.....
Már a srácok házánál voltunk. Ordítást hallottunk, így kipattantunk a kocsiból, és rohantunk.Totojázás nélkül betörtük az ajtót. Bent mindenki sírt.Zaynék hamarabb hazaértek mint mi.
-Mi történt? -kérdeztük feszülten.
-Valaki kirabolt minket!Minden értéket elvittek! Még az alsóinkat is!-hüppögött Harry.
-Az alsóitokat is?És még mit? -szörnyülködtem.
-Az ékszereimet!-bőgte Zayn.-És az összes tükrömet! És, és......-itt elhallgatott-hol van Kata?-kérdezte ijedten.
-KATAA! MERRE VAGY? NE JÁTSZADOZZ VELÜNK! EZ KOMOLY! GYERE ELŐ!!-ordítoztunk kórusban, de semmi válasz.
-Megyek körülnézek! Ha látok valamit, visítok!-ajánlott fel Louis, meg sem várta a reakciónkat, puszit nyomott az arcomra, és indult fel a lépcsőn.
-Vigyázz magadra!-kiáltottam utána.
Láttam, hogy Liam falfehér, odamentem hozzá, és lassan a kanapé felé kísértem.Tudom mennyire tud aggódni valakiért. Jó, hogy megismertem őt. Olyan, mint egy apa. Nekem egy pótapa, ugyanis apu a születésem előtt meghalt.Sosem ismertem......de legalább valaki pótolja :)
-Sehol sincs!-A szerelmem hangja zavarta meg elmélkedésem. Rosszat sejtettünk...Katát elrabolták!
-Hívjuk a zsarukat!-vetette fel az ötletet Zayn. Míg ő a telefonjával babrált, odamentem Liamhez.
-Tudom, mennyire aggódsz Katáért, de hidd el, megtalálják! Olyan rossz látni, ha így le vagy törve!-megöleltem.Könnycseppet láttam a szemében, ami egy perc múlva kis patakként csordult végig az arcán.
A vállára hajtottam a fejem.Egyszerre furcsa érzés fogott el.....és mellé egy kérdés: Hol lehet még Louis? Még nem jött le!
-TUDOM HOL JÖTT BE!-hallottam a hangját. Legalább nem lett baja.Gondolkozás nélkül feltrappoltunk a lépcsőn.Liam lent maradt, és még mindig az ájulás ellen küszködött.
A szobám ( amit a fiúk nekem rendeztek be) ablaka volt kitörve! Hol vannak a ruháim? A szekrény ajtaja kitörve. Furcsa parfümillatot éreztem.
-Ti is érzitek?-kérdeztem félelemtől reszkető hanggal.
-A parfümöt? Igen. Drága lehetett.-állapította meg Harry.
Ismét szörnyű gondolat költözött a fejembe. Mi van, ha Gigi volt? Gondolataim közt ismét felbukkant Kevin.
-Ööö figyeljetek! Emlékeztek Kevin elrablására?-itt Louis könnyekben tört ki, és megfogta a kezem.- azt hiszem, tudok ki lopta el. És az a gyanúm, hogy ezt is ő tette.
-Ki vele! Mondd már! Ki az? -üvöltött rám ingerülten Zayn, de tudtam, hogy csak a félelem váltja ki belőle.
-Gigi!-böktem ki némi habozás után.
-Gigi? Ki az a Gigi?-kérdezték egyszerre.
-Egy lány az osztályból. Mindig versenyezni akart velem.A koncerten is ottvolt. Tudjátok, első sor a rakás ékszerrel a kezén.
-Jaa, igen, és?-sürgetett Harry.
-Mikor Tommo a fejére tette a galambot, az utána leesett és a kéz már nem volt ott. Biztos voltam benne, hogy ő volt. Most pedig a parfüm.Meg a ruhák. Sokszor irigykedett a cuccaimra. Ő tette!
-Ez baromság!-mondta Niall.
-Igen? Van jobb érved?!
-Ööö...nincs, de a tiéd hülyeség!
-Jó, akkor agyaljatok ti!-lerohantam Liamhez,mert éreztem, hogy fent háború kerekedik.
Időközben megjöttek a rendőrök. Míg fent veszekedtek, mi mindenről beszámoltunk. Még Gigit is elmondtam.Megdicsértek. Azt mondták, valószínűleg ő tette.A többit rájuk bíztam, meg azt is, hogy ez ne kerüljön be a tévébe.
Felhívtam anyut, hogy mivel vége a sulinak, hadd maradjak itt. Beleegyezett, hogy amíg a srácok nem mennek vissza, maradhatok.
Felmentem, és megmondtam a rendőrök üzenetét, miszerint igazam volt. Nagyon ledöbbentek, és elégedett vigyor ült ki az arcomra. Egyszerre borultak a nyakamba. Louis maradt legtovább, és szenvedélyesen megcsókolt.Ebben minden benne volt a büszkeségtől kezdve a szerelmén át a félelemig minden.
Lementünk Liamhez, aki ezúttal már az ablakcserét inténzte telefonon. Mikor végzett, így szólt hozzám:
-Ügyes vagy hugi! Belőled nyomozó lesz!-nevetett és megölelt.
-ÉHES VAGYOOK!-mondta Niall, és úgy tett mintha elájulna. Nevettünk, és Harry már a konyhában volt.
-Mi lesz a vacsi? -kérdezte Zayn.
-Csirkés pizza.- vigyorgott Hazza, mivel tudta, hogy a csirke Zayn gyengéje, a pizza pedig Liamé, meg persze a többieké.
Egy hét múlva a rendőrség kopogtatott, hogy tényleg Gigi volt az elkövető. Egy nagy zsákban hozták vissza a lopott holmikat, velük együtt Kevint. Louis örömujjongásban tört ki, és puszilgatta, ölelgette a kitömött madarat.
-Azt hiszem vetélytársam akadt.-mondtam, és a fiú bűnbánóan nézett, és odanyomta a galambot az arcomhoz, mintha puszit adna.Akaratlanul is mosolyogtam és megcsókoltam. Persze nem a galambot, hanem BooBeart. Azon az estén hatalmasat buliztunk. Louval kiültünk a kertbe csillagokat nézni. Harry tántorgott ki az ajtón, érdekes szagot árasztva.
-Helobelobolo, hogy ityeg a fityeg? Jól, akkor minden rendibendi.-mondta, majd alva esett össze. Még horkolt is!
Hatalmasat röhögtünk.Ezután Zayn következett, aki nem kitántorgott, hanem szabályosan kiesett az ajtón.
-Zayn, ne! Ne mondj semmit. Tudjuk, hogy a sárga földig lepiáltad magad.
-De, de én- nyögte ki hatalmas csuklások közepette- én nem ittam semmit.Hökk! Én, én csak.....ööö izé.....tevét kergettem az Antarktiszon és és.....hallucináltam.
-Kicsit sem vagy beb@szva, igaz?-kedveskedtem neki nyájasan.
-Hát persze! Hökk! -és ő is összeesett.
-Úgy látszik, ma sok irányt kell bevinni!-viccelődött Louis, amin az épen megmaradt srácok is jót virultak.
A felhőtlen vidámság mögött volt még egy rejtély......hol lehet Kata? A zsaruk nem szóltak róla semmit.....
2012. június 17., vasárnap
A randi ( part II.)
-Bökd ki végre, hová megyünk!- türelmetlenkedtem. Már a kocsiban ültünk 2 órája.
-Mindjárt, csak kösd ezzel be a szemed!- a kezembe nyomott egy fekete kendőt.
-Na ne!- nevettem el magam, és teljesítettem kérését. 5 perc múlva így szólt:
-Megérkeztünk.
Már nyitottam volna az ajtót, de ő nem engedte.
-Ez a finom hölgy, ne nyitogasson ajtókat! Inkább várja, meg, hogy segítsek!
Mosolyogtam. Romantikus, és vicces. Ez imádom Louisban! Mikor kisegített a járműből, mondta, hogy még ne vegyem le a szemfedőt. Éreztem, hogy belémkarol. Vezetett egy darabig, de bíztam benne.
Vízcsobogást hallottam. Megálltunk.
-Vedd le a kendőt!-utasított.
Gyönyörű táj tárult a szemem elé. Egy tengerparton voltunk. Egy pléd volt leterítve, melyen ez állt:
,,I love you!"
Volt még ezenkívül gyertya, spagetti, és pezsgő. Meg persze gyönyörű kilátás a tengerre, és a naplementére.
-Ohh Louis! Olyan aranyos vagy!-szorosan átöleltem. Puszit nyomott a homlokomra.
Megfogta a kezem, és leültünk. Zenére lettem figyelmes. Egy kis hegedűsökből álló zenekar volt. Mikor közel értek, Louis váratlanul felkelt helyéről. A zenekarhoz lépett és énekelt. Egy gyönyörű szerelmes dal volt. A végére sírtam. Leült mellém, letörölt a könnyeimet, és látta, hogy fázok. Levette a kabátját, és rámterítette. Hálásan mosolyogtam.
-Ez az egész olyan hihetetlen. Mondd csak, ugye igaz is?- kérdeztem és mélyen a szemébe néztem.
-A szerelmem igaz. És irántad érzem!-mondta, és megcsókolt. A fellegek felett jártam.
Miután megettük a vacsorát, a tenger irányába fordultunk. Még elcsíptünk pár percet a naplementéből. Louis lassan átkarolt, és én a vállra hajtottam a fejem. Lassan álomba merültem........
Kata szemszöge:
Miután Hannáék elmentek, Zayn mondta, hogy el akar vinni valahová. Csodálkoztam, de belementem.
Kiálltunk a ház elé. Egy teremtett lélek nem volt a környéken, így nem kellett álruhába bújnunk.
Egy váratlan pillanatban megcsörrent a telefonja.Felvette, majd 10 méterrel arrébb folytatta.
Miután visszaért, megfogta a kezem, én pedig a vállára dőltem és szorosan megöleltük egymást. Nem is vettük észre a fékcsikorgást. Mire feleszméltünk, egy 20 méter hosszú limuzin látványa fogadott minket.
-Meglepetés!-kiáltott Zayn.
Sikoltottam és ismét a fiú nyakába borultam.
-Zayn, hogyan érdemeltem ezt ki?-kérdeztem meglepetten.
-Úgy,hogy gyönyörű, vicces, okos, lenyűgöző és különleges vagy!-mondta, majd rámkacsintott. Áhh, azok a szemek! Beszálltunk, ahol koktél, kaviár, és persze csirke várt :) .Elindultunk.
-És, hová megyünk?- kérdeztem.
-Hát, hová szeretnél menni?-érdeklődött.
-Bradfordba. Mindig is látni akartam a szülővárosodat, Zayn!-mosolyodtam el.
-Oh, de édes vagy! Rendben! Sofőr; irány Bradford!- utasította a volánnál helyet foglaló személyt.
Már céltudatosan mentünk. 1-2 óra múlva nagyon álmos voltam. Hatalmasat ásítottam. Rádőltem Zaynre, megsimogatta a fejem, és lassan elaludtam.
-Csipkerózsika! Ideje felkelni, baby! Itthon vagyunk!-szólított halkan a fiú. Felkeltem, Zayn megpuszilt, és kiszálltunk.
-Íme, az otthonom.-mondta.
-Ez gyönyörű! A város, a házak.....-dadogtam.
-Gyere, ha már ittvagyunk, bemutatlak a szüleimnek, jó?-kérdezte.
-Rendben.
-Gyere, erre kell jönni.-Belekaroltam karjába, s ő kalauzolt a városon keresztül. Megmutatta a főbb látnivalókat is.
*Kopp-Kopp*
Kinyílt az ajtó.
-Zayn! Drága fiam! Hogyhogy ittvagy? Kerülj beljebb!
Ezután meglátott engem.
-Csókolom!- köszöntem.
-Szia, gyere be!-mikor bent voltunk itallal kínált.-üljetek le! Zayn, kicsim, bemutatnád a kisasszonyt?:)
-Hát persze anyu! Ő itt Kata. Magyarországon ismertem meg és....-itt szünet következett-...beleszerettem.
Zayn anyja mosolygott, és az apjára sandított, mintha ezt akarná mondani: ,,Na látod, a mi fiúnk is lehet szerelmes! "
-Na, szerintem induljunk. Még el akarlak vinni vacsizni.-titokzatosan rámmosolygott.
-Oké, menjünk. Köszönjük a vendéglátást, csókolom.- Köszöntem, és elmentünk.
Beszálltunk a limóba, és az Eiffel toronynál álltunk meg. El sem hiszem! Képes volt körbeutazni Európát, csakhogy randizzunk!
Egy kis vendéglőben, civilben megvacsiztunk, és hazamentünk. Otthon szörnyűségek vártak.....
-Mindjárt, csak kösd ezzel be a szemed!- a kezembe nyomott egy fekete kendőt.
-Na ne!- nevettem el magam, és teljesítettem kérését. 5 perc múlva így szólt:
-Megérkeztünk.
Már nyitottam volna az ajtót, de ő nem engedte.
-Ez a finom hölgy, ne nyitogasson ajtókat! Inkább várja, meg, hogy segítsek!
Mosolyogtam. Romantikus, és vicces. Ez imádom Louisban! Mikor kisegített a járműből, mondta, hogy még ne vegyem le a szemfedőt. Éreztem, hogy belémkarol. Vezetett egy darabig, de bíztam benne.
Vízcsobogást hallottam. Megálltunk.
-Vedd le a kendőt!-utasított.
Gyönyörű táj tárult a szemem elé. Egy tengerparton voltunk. Egy pléd volt leterítve, melyen ez állt:
,,I love you!"
Volt még ezenkívül gyertya, spagetti, és pezsgő. Meg persze gyönyörű kilátás a tengerre, és a naplementére.
-Ohh Louis! Olyan aranyos vagy!-szorosan átöleltem. Puszit nyomott a homlokomra.
Megfogta a kezem, és leültünk. Zenére lettem figyelmes. Egy kis hegedűsökből álló zenekar volt. Mikor közel értek, Louis váratlanul felkelt helyéről. A zenekarhoz lépett és énekelt. Egy gyönyörű szerelmes dal volt. A végére sírtam. Leült mellém, letörölt a könnyeimet, és látta, hogy fázok. Levette a kabátját, és rámterítette. Hálásan mosolyogtam.
-Ez az egész olyan hihetetlen. Mondd csak, ugye igaz is?- kérdeztem és mélyen a szemébe néztem.
-A szerelmem igaz. És irántad érzem!-mondta, és megcsókolt. A fellegek felett jártam.
Miután megettük a vacsorát, a tenger irányába fordultunk. Még elcsíptünk pár percet a naplementéből. Louis lassan átkarolt, és én a vállra hajtottam a fejem. Lassan álomba merültem........
Kata szemszöge:
Miután Hannáék elmentek, Zayn mondta, hogy el akar vinni valahová. Csodálkoztam, de belementem.
Kiálltunk a ház elé. Egy teremtett lélek nem volt a környéken, így nem kellett álruhába bújnunk.
Egy váratlan pillanatban megcsörrent a telefonja.Felvette, majd 10 méterrel arrébb folytatta.
Miután visszaért, megfogta a kezem, én pedig a vállára dőltem és szorosan megöleltük egymást. Nem is vettük észre a fékcsikorgást. Mire feleszméltünk, egy 20 méter hosszú limuzin látványa fogadott minket.
-Meglepetés!-kiáltott Zayn.
Sikoltottam és ismét a fiú nyakába borultam.
-Zayn, hogyan érdemeltem ezt ki?-kérdeztem meglepetten.
-Úgy,hogy gyönyörű, vicces, okos, lenyűgöző és különleges vagy!-mondta, majd rámkacsintott. Áhh, azok a szemek! Beszálltunk, ahol koktél, kaviár, és persze csirke várt :) .Elindultunk.
-És, hová megyünk?- kérdeztem.
-Hát, hová szeretnél menni?-érdeklődött.
-Bradfordba. Mindig is látni akartam a szülővárosodat, Zayn!-mosolyodtam el.
-Oh, de édes vagy! Rendben! Sofőr; irány Bradford!- utasította a volánnál helyet foglaló személyt.
Már céltudatosan mentünk. 1-2 óra múlva nagyon álmos voltam. Hatalmasat ásítottam. Rádőltem Zaynre, megsimogatta a fejem, és lassan elaludtam.
-Csipkerózsika! Ideje felkelni, baby! Itthon vagyunk!-szólított halkan a fiú. Felkeltem, Zayn megpuszilt, és kiszálltunk.
-Íme, az otthonom.-mondta.
-Ez gyönyörű! A város, a házak.....-dadogtam.
-Gyere, ha már ittvagyunk, bemutatlak a szüleimnek, jó?-kérdezte.
-Rendben.
-Gyere, erre kell jönni.-Belekaroltam karjába, s ő kalauzolt a városon keresztül. Megmutatta a főbb látnivalókat is.
*Kopp-Kopp*
Kinyílt az ajtó.
-Zayn! Drága fiam! Hogyhogy ittvagy? Kerülj beljebb!
Ezután meglátott engem.
-Csókolom!- köszöntem.
-Szia, gyere be!-mikor bent voltunk itallal kínált.-üljetek le! Zayn, kicsim, bemutatnád a kisasszonyt?:)
-Hát persze anyu! Ő itt Kata. Magyarországon ismertem meg és....-itt szünet következett-...beleszerettem.
Zayn anyja mosolygott, és az apjára sandított, mintha ezt akarná mondani: ,,Na látod, a mi fiúnk is lehet szerelmes! "
-Na, szerintem induljunk. Még el akarlak vinni vacsizni.-titokzatosan rámmosolygott.
-Oké, menjünk. Köszönjük a vendéglátást, csókolom.- Köszöntem, és elmentünk.
Beszálltunk a limóba, és az Eiffel toronynál álltunk meg. El sem hiszem! Képes volt körbeutazni Európát, csakhogy randizzunk!
Egy kis vendéglőben, civilben megvacsiztunk, és hazamentünk. Otthon szörnyűségek vártak.....
2012. június 14., csütörtök
A randevú (part I.)
Hanna szemszöge:
Reggel van. Még csak 7 óra, de már talpon vagyok! Annyira örülök!
Tomlinsonnal randizok, Tomlinsonnal randizok....így dúdolgattam, mikor megcsörrent a telefonom.
-Szia csajszi. Hogy vagy? Remélem nem zavarlak, csak gondoltam felmérem a terepet, mielőtt elviszlek!-egy vidám hang volt. Kitaláljátok, nem? Persze, hogy Lou volt! Hirtelen forróság áradt szét bennem. Talán a szerelem?
-Ohh.-szóltam zavartan a készülékbe- gondoltam, hogy előtte felhívsz. Csak azt nem, hogy ilyenkor. -itt elnevettem magam.
-Öhh...bocsi.-szólt zavartan.
-Hé, semmi. Nem zavarsz. Sőt, ha akarsz átjöhetnétek. Úgyis elmentek a szülők itthonról 1 egész hónapra.
-Oké! Király, indulunk!- ez a hang viszont már nem Tommo volt........hmm.....megvan! Harry!
-Hé! Lopjuk egymás telóját? - kérdeztem kacagva.
-Személyesen még annyira nem ismersz minket.- egyszerre mind az öten mondták ezt, kórusban.- na le kell tennünk, mert már Louis fel van pörögve és ha nem megyünk gyors, apokalipszis lesz- mondta Zayn.
-Oké, puszi, sziasztok!
-SZERETLEEK!-távolról még hallottam Louis elcsukló hangját, és mosolyogtam.
*10 óra*
Csengettek. Tudtam, hogy kik voltak. Csekkoltam, hogy rendben van-e a lakás, és mikor meggyőződtem, hogy tökéletes, ajtót nyitottam.
Louis egyből a nyakamba ugrott, mint egy óvodás kisfiú, mikor meglátja az anyukáját. A többiek sorban köszöntek. Miután megszabadultam szerelmem szorító karjaitól, beinvitáltam őket.
Mintha hazaértek volna, lehuppantak az épp közelben lévő ülőalkalmatosságokra. Zayn, Kata, Liam, Harry egymás mellett a kanapén, és mivel ennyien nem fértek volna el, Kata Zayn ölébe ült, Niall külön egy fotelben, és Louis a másikra. Én meg Louis ölében foglaltam helyet. Ránéztem, és az arcomba esett a hajam. Ő elhúzta és mosolygott.
-Hanna, arra gondoltam hogy meddig maradhatunk? -kérdezte Tommo. Kitört belőlünk a nevetés.
-Lefordítanád a nyelvünkre? -vetette fel az ötletet Zayn.
-Meddig maradhatunk?-kérdezte ismét kicsit sértődötten, amire egy homlokpuszi volt a vigasz.
-Bármeddig.
-Akkor este mehetünk innen?-érdeklődött.
-Igen, de hová?-mosolyogtam.
-Titok, nyuszi!-vigyorgott, amit imádtam.
2012. június 11., hétfő
Harry gyanúja ( part I.)
Harry szemszöge:
Louis egy álnok disznó! El sem hiszem, hogy megcsalja Elenaort!És ő a vezérünk! Mi lesz, ha félrevezet?
Beszélnem kell vele!
-Öö, Louis! Kijönnél egy percre?-kérdeztem kedvesen, hogy ne gyanítson semmit.
-Persze, de siess, dolgom van!- mondta ravaszkás mosollyal az arcán.
Lenézően néztem rá. Mosolyogni tud?!
-Mondd el mi történt Elenaorral és veled! Hiszen szeret téged, és most amíg nincs itt, te megcsalod!
-De,de.....Hanna olyan szép!És az a mosoly....Elenaor is gyönyörű! Mindkettőjüket imádom! Nem tudok dönteni.....El most nincs is itt! Nem tud meg semmit!
-Kivéve ha egy őrült paparazzi lekap titeket smaci közben!!- láttam hogy lekalandozik a tekintete.- Figyelj rám!
Nem hagyhatod ott szó nélkül Elt!-erre felcsillant a szeme.
-Teljesen igazad van! Szólok neki most azonnal, hogy vége!
Épp indulni akart, amikor karon ragadtam.
-Megőrültél?! Louis te tiszta hülye vagy! Nem tudom, hogy egy ilyen kétszínű dög van a bandában!
Gyorsan loholtam ki egy másik ajtón, hogy a többiek nehogy lássák, hogy sírok.
A legjobb barátom ilyenre képes! Szinte a bátyám! Volt... Zaynék nem veszik észre? Beszélnem kell velük!.....Nem.Tartom a számat.Én vagyok annyira hűséges,hogy ne áruljam őt el. Ha akarják úgyis észreveszik....
Felvettem a kabátomat, kocsiba ültem, és meg sem álltam a Margit szigetig. Itt talán éjszaka senki sem talál meg.Leültem egy padra és ott próbáltam megnyugtatni magam.Hangos zenére lettem figyelmes.
Egy szórakozóhely volt. Felvettem a szemcsimet és elindultam. Pénz volt nálam, há bementem.
A sötétben hál'Istennek nem ismeretek meg. Odamentem a pulthoz, lehajtottam a fejemet és rendeltem...
Arra ébredtem fel, hogy valaki a karjai közt visz a kocsi felé......
***
-Haver!Totál ki voltál ütve! Még jó, hogy nem ismertek meg!- Zayn korholt, mikor teljesen feleszméltem.
-Louis? Hol van Louis?-kérdeztem.
-Nem jött. Mikor kijött a konyhából, miután veled beszélt, szomorúan rohant fel a szobájába.
-Megérdemli...megcsalta Ellt....-itt elhallgattam, hisz túl sokat mondtam.
-D hisz vele múlt héten a tudtod nélkül!
Ezután hosszas csönd következett. Felpattantam, és hazáig rohantam, akármilyen messze is volt.
Mikor odaértem, szinte betörtem az ajtót és rohantam Louis szobájába, aminek ajtaja előtt Hanna ácsorgott.
-Az én hibám!-mondtam könnyes szemmel. A lány meghökkenve nézett, és benyitottam Louhoz.
Louis szemszöge:
Én vagyok a hibás! Miért nem mondtam el? Utálok élni!
Így emésztettem magam, mikor Harry benyitott.
-Úgy sajnálom Tommo! Az én hibám! Nem tudtam, hogy szakítottál vele!
-Nem igaz! Az enyém, mert nem mondtam el.-bevállaltam.
Ismételten csönd. Egyszerre borultunk egymás nyakába sírva.
-Béke?- vetette fel Harry.
-Természetesen! Hanna! Gyere csak be! Hazza! Menj csak ki! Beszélnem kell a barátnőmmel!- fontoskodva mondtam, elviccelve az egészet.
-Oké!-vigyorgott a srác, és kihátrált.
-Figyu, Louis, lassan mennem kell.Én.....-mondta Hanna, de nem hagytam, hogy folytassa.
-Hé, nyugi!-mosolyogtam rá- mi lenne, ha most hazavinnélek, és holnap 8-ra értedmennék?
-Jó. Csak azt akartam mondani, hogy alig ismerjük egymást, te máris járni akarsz, pedig nemrég szakítottál Elenaorral. Biztos vagy a dolgodban?
-Persze. Amint megláttalak, tudtam, hogy Te kellesz!-bíztattam.
-Akkor jó :)
-Indulhatunk? -nyújtottam a kezemet.
-Persze.
Kéz a kézben mentünk a kocsihoz. Gyorsan hazafuvaroztam, mikor ottvoltunk, megcsókoltam.
-Hát, szia.Szeretlek!-mondtam.
-Én is szeretlek Louis Tomlinson!- ordított. Biztos volt benne, hogy szülei nem veszik komolyan.
-Holnap nyolc ;)
-Oké :)
2012. június 9., szombat
Hol van Kevin? ( Part II.)
Odamentem hozzá, és ismét vigasztalni kezdtem. Kata csatlakozott. Aztán sorban Harry, Niall, Zayn és Liam.
Szegény. Lehet, hogy azt gondoljátok, hogy mekkora ügyet csinál egy kitömött galambból, de ez nem igaz. Kev a lelki társa volt a turné során. Minden rajongó ismeri, és most; valaki birtokolja közülük.
-Louis, nyugodj meg! Előkerítjük Kevint! Tudjuk, mennyire fontos számodra.-Kata ezzel próbálta csillapítani Lou szomorúságát, kevés sikerrel.
-Tudjátok, mit? -Louis hirtelen felvidult- mi lenne, ha átjönnének a lányok? Jobban megismerhetnénk őket, hisz annyira akartak segíteni!-vetette fel az ötletet.A többieknek nagyon tetszett az ötlet.
-Na? -érdeklődött Niall-Indulhatunk?
-Mire várunk még? -Kiáltottam, és Louis a kezét nyújtotta. Elpirultam, és megfogtam.
Zayn Katának kínálta a kézfogásra való lehetőséget. Elindultunk. Egyre csak egy gondolat jár az eszemben: Ki vitte el Kevint? Mintha leesett volna koncert közben Tommo fejéről. És mintha utána kapott volna egy kéz. Neon körömlakkal. Hatalmas gyűrűvel. Karkötőkkel. Ki az aki ilyen flancos lehet?......Hát persze! Gigi! Ő is az 1. sorban tolongott tőlünk 10 méterre. Ő volt! Már csak egy kérdés: hogy mondjam el nekik?
Míg így filóztam, megérkeztünk. Hatalmas házban laknak.Óriási medence.Wow! Beinvitáltak a lakásba, ahol bőr fotelek, plazma TV, képek és......rumli fogadott. Niall zavartan megvakarta a fejét, majd kis gondolkodás után megkérdezte:
-Ki éhes? Fel a mancsokkal!
Mind a 6-an feltettük a kezünket.
-HARRY! Munkához!-Louis kiadta az utasítást. Mikor a srác már a konyhában volt, Niall lesöpörte a holmikat a kanapéról és hellyel kínált bennünket. Én ültem le elsőként és Lou egyből pattant be mellém. Lassan átkarolt, de nem ellenkeztem.Utána Zayn csüccsent le Katával.Ők is hasonlóan cselekedtek.
-És, merrefelé laksz?-szegezte hozzám a kérdést Tommo. Készségesen válaszoltam, Esztergomban, de mivel már idősek vagyunk, Budapestre költözhetünk. Ennek láthatóan örült. Hogy miért? Nem tudom. Váratlanul a fülembe súgta: Gyere ki az erkélyre!
Kimentünk. Rátámaszkodtam a korlátra és ő közel jött. A szemembe nézett. Halkan megkérdezte:
-Van barátod?
-Nincs.
-Mostmár van!- Közel hajolt és megcsókolt. Elhúztam a fejem.
-De hát mi lesz Elenaorral?
-Csak bízd rám! Hidd el, így lesz jó!
Elhittem. Egy valóra vált álom, de elhittem!
Kata szemszöge:
Liam és Niall besegített Harrynek, addig kettesben maradtunk Zaynnel. Ahogy rámnézett azokkal a hatalmas fekete szemeivel, elolvadtam! Elkezdett énekelni. Áwwh akkor annyira gyönyörű volt minden. Mikor a végéhez ért, közel hajolt és megcsókolt. Majd ezt mondta:
-Szeretlek! Kata, különleges vagy! Nem hittem, hogy valaha így érzek rajongó iránt, de megtörtént! Soha nem akarlak elveszíteni!
Mintha könny lett volna a szemében, de lehet, hogy csak képzelődtem. Annyira boldog vagyok!
Hirtelen eszembe jutott Hanna tegnap reggeli híre! A Twittcam!
-Tudod kivel beszéltél tegnap éjjel Twitteren?- tettem fel a kérdést.
-Annyian voltatok a koncerten, de szerintem Hannával. Igazam van?
-Maximálisan!- megpusziltam és a vállára hajtottam fejemet. szerencsésnek érzem magam.
Hanna szemszöge:
Kézenfogva visszamentünk a szobába, ahol már ottvolt Harry, Niall, és Liam is. Megálltunk, és megcsókoltuk egymást. Erre a srácok elkezdtek tapsolni, és Húú!-zni. Mikor abbahagyták, Zaynék is ezt tették, ugyanezt a reakciót kiváltva a srácokból és belőlünk.
Csak egy valaki nem tűnt vidámnak: Harry.....
Szegény. Lehet, hogy azt gondoljátok, hogy mekkora ügyet csinál egy kitömött galambból, de ez nem igaz. Kev a lelki társa volt a turné során. Minden rajongó ismeri, és most; valaki birtokolja közülük.
-Louis, nyugodj meg! Előkerítjük Kevint! Tudjuk, mennyire fontos számodra.-Kata ezzel próbálta csillapítani Lou szomorúságát, kevés sikerrel.
-Tudjátok, mit? -Louis hirtelen felvidult- mi lenne, ha átjönnének a lányok? Jobban megismerhetnénk őket, hisz annyira akartak segíteni!-vetette fel az ötletet.A többieknek nagyon tetszett az ötlet.
-Na? -érdeklődött Niall-Indulhatunk?
-Mire várunk még? -Kiáltottam, és Louis a kezét nyújtotta. Elpirultam, és megfogtam.
Zayn Katának kínálta a kézfogásra való lehetőséget. Elindultunk. Egyre csak egy gondolat jár az eszemben: Ki vitte el Kevint? Mintha leesett volna koncert közben Tommo fejéről. És mintha utána kapott volna egy kéz. Neon körömlakkal. Hatalmas gyűrűvel. Karkötőkkel. Ki az aki ilyen flancos lehet?......Hát persze! Gigi! Ő is az 1. sorban tolongott tőlünk 10 méterre. Ő volt! Már csak egy kérdés: hogy mondjam el nekik?
Míg így filóztam, megérkeztünk. Hatalmas házban laknak.Óriási medence.Wow! Beinvitáltak a lakásba, ahol bőr fotelek, plazma TV, képek és......rumli fogadott. Niall zavartan megvakarta a fejét, majd kis gondolkodás után megkérdezte:
-Ki éhes? Fel a mancsokkal!
Mind a 6-an feltettük a kezünket.
-HARRY! Munkához!-Louis kiadta az utasítást. Mikor a srác már a konyhában volt, Niall lesöpörte a holmikat a kanapéról és hellyel kínált bennünket. Én ültem le elsőként és Lou egyből pattant be mellém. Lassan átkarolt, de nem ellenkeztem.Utána Zayn csüccsent le Katával.Ők is hasonlóan cselekedtek.
-És, merrefelé laksz?-szegezte hozzám a kérdést Tommo. Készségesen válaszoltam, Esztergomban, de mivel már idősek vagyunk, Budapestre költözhetünk. Ennek láthatóan örült. Hogy miért? Nem tudom. Váratlanul a fülembe súgta: Gyere ki az erkélyre!
Kimentünk. Rátámaszkodtam a korlátra és ő közel jött. A szemembe nézett. Halkan megkérdezte:
-Van barátod?
-Nincs.
-Mostmár van!- Közel hajolt és megcsókolt. Elhúztam a fejem.
-De hát mi lesz Elenaorral?
-Csak bízd rám! Hidd el, így lesz jó!
Elhittem. Egy valóra vált álom, de elhittem!
Kata szemszöge:
Liam és Niall besegített Harrynek, addig kettesben maradtunk Zaynnel. Ahogy rámnézett azokkal a hatalmas fekete szemeivel, elolvadtam! Elkezdett énekelni. Áwwh akkor annyira gyönyörű volt minden. Mikor a végéhez ért, közel hajolt és megcsókolt. Majd ezt mondta:
-Szeretlek! Kata, különleges vagy! Nem hittem, hogy valaha így érzek rajongó iránt, de megtörtént! Soha nem akarlak elveszíteni!
Mintha könny lett volna a szemében, de lehet, hogy csak képzelődtem. Annyira boldog vagyok!
Hirtelen eszembe jutott Hanna tegnap reggeli híre! A Twittcam!
-Tudod kivel beszéltél tegnap éjjel Twitteren?- tettem fel a kérdést.
-Annyian voltatok a koncerten, de szerintem Hannával. Igazam van?
-Maximálisan!- megpusziltam és a vállára hajtottam fejemet. szerencsésnek érzem magam.
Hanna szemszöge:
Kézenfogva visszamentünk a szobába, ahol már ottvolt Harry, Niall, és Liam is. Megálltunk, és megcsókoltuk egymást. Erre a srácok elkezdtek tapsolni, és Húú!-zni. Mikor abbahagyták, Zaynék is ezt tették, ugyanezt a reakciót kiváltva a srácokból és belőlünk.
Csak egy valaki nem tűnt vidámnak: Harry.....
Hol van Kevin? (part I.)
-Ez hihetetlen Kata! Itt állunk az aréna előtt! - a mosolyt nem lehetett lecsalni az arcomról. Jogos is. A legjobb banda koncertjén álltunk, és vártuk, hogy beeresszenek minket.
-Én sem hiszem el. Csípj meg!-kért Kata.
-Hát jó...-cselekedtem, mire egy hatalmas ÁÚ!-t hallatott barátnőm.-hihi, bocsi, te kérted!
-Figyu! Figyelj már!- és mint egy őrült mutogatott előre, majd' kibökve az előttünk álló csaj szemét.
Beengedtek.Olyan volt az egész, mint egy hangyaboly. Ekkora nyüzsgés körülöttem még sosem volt. És kit pillantottam meg a tömegben? Nem, nem Zaynt. Helyette sokkal rosszabb volt.....Gigit. Szerencsére le volt maradva de nem sokkal. Már csak az kéne, hogy elfoglalja a helyünket! Még mit nem! Harcolunk!
Na jó, azért nem komolyan, amolyan versengés féle. Már csak 10 méter választott el minket a bejárattól.
Mikor már a srácokat vártuk a színpad előtt, elkezdődött a visszaszámlálás.
5-4-3-2-1!
-VAS HAPPENIN HUNGARY??!-Zayn lelkes volt. A rajongók? Hát....KICSIT több mint lelkes. Fanatikus. Üvöltöttünk!Szinte sírtunk.
-Helló Pesti kis directionerek! Készen álltok egy hatalmas bulira?- ez Lou volt.
IGEN! -hangzott a válasz több ezer szájból.Még csak ketten voltak a színpadon, mikor minden elsötétült.
-Kevin? Ez te voltál? KEVIN! Nem megmondtam, hogy ne....-Ez Harry hangja volt.
Felkapcsolódtak a lámpák, Kevin Lou fején trónolt, Harry faarccal bámult a közönségre. Látszott rajta; mindjárt elröhögi magát ,de nem. Sikerült neki. Mindenki nevetett csak a 3 srác nem. Zenei alapot hallottunk.
Majd jött a jól ismert szöveg is.:
I've tried playing it cool
But when I'm looking at you.....
But when I'm looking at you.....
Természetesen a One Thing jött. Aztán lassult a tempó a Momentsnél, majd pörögtünk a What Makes you beautifulnál. A tömeg énekelt a srácokkal együtt, a levegő szikrázott, hihetetlen volt!
I Want, Forever Young és így tovább.
Mikor vége volt, utolsóként mentünk ki. Ez könnyű volt ,hisz első sorban álltunk.
Mikor már csak 2-en voltunk, Kata bohókásan bekiáltott:
-Vas Happenin, Kevin?
Ekkor Niall hangját hallottuk:
-Kevin eltűnt!
-Jézusom! Segítsünk keresni?- kérdeztem.
-Az jó lenne!-válaszolt Liam.
Készségesen indultunk a színfalak mögé.Kata ment elöl, a fiúkhoz, én pedig láttam, hogy Louis zokog.Odasiettem hozzá, és vigasztaltam.
-Jaj, de bunkó vagyok, Hanna a nevem.-mutatkoztam be.
-Örvendek, Louis vagyok, de gondolom ismersz.-hüppögött a fiú.
-Ne keseregj.Gyere, keressük Kevint! Együtt biztos sikerül!
-Már nem kell! Sehol sincs. Eltűnt. Valaki megfújta.
-Neeeee!-Lou ismét hangos bömbölésben tört ki.
Már csak 2 nap!
El sem hiszem! Lehetne ennél varázslatosabb?? 2 nap és érkezik A ONE DIRECTION!!!
Minden nap végigpuszilgatom a jegyeket, és minden gondolatom az 5 srác körül forog. Biztos aranyosak é közvetlenek lesznek. Remélem sikerül szóba elegyednünk. És mi lesz ha bunkók lesznek? Áá kizárt! Itt jó a hangulat és az emberek.Ha itt valakinek rossz kedve lesz, az max. Paul. Hogy miért? Mert itt fékeveszett rajongók vannak. Na jó talán a ruha marad, de Harry féltheti a haját.....
Louis biztos viccelődni fog. Remélem ott lesz Kevin is. Tommo nélküle sehová nem menne. És ott van Zayn. Áhh Zayn...A tömör gyönyör.
*Baby, you light up my world like nobody else....*
-Heyho csaj! Na, Vas happenin?- Kata hangjából levehető volt, hogy jó a kedve és fel van pörögve.
- Errefelé semmi csak......2 NAP! Elhiszed? Na? Ittlesznek! Teljes életnagyságban! Áwwh! Feléd?
-Kikészítenek a dívák...Gigi váltig állítja hogy ha őt meglátja Liam akkor rögtön dobja érte Dannyt.....a kis nyomoronc talpnyalói meg azt hiszik ha Gigié Liam akkor az övék a többi 4 srác...na mindegy. Jegeljük a témát. A jegyek élnek még?
- Persze. Te mit viszel aláírni?-érdeklődtem.
-Őőőő a posztereimet, a pólókat, a sapit.....mindent! Ja meg a könyvet és a DVD-t!
- Az jó. Én is az összes 1D-s cuccost amit otthon találok. Meg egy tollat mert mire mind aláírják......kifogynak.
-Hehe! Ez jó. Na de most megyek....sok még a tanulnivaló. Akkor szombat, ok?
-Hé! Ne olyan hevesen még ott a holnap.Majd megdumcsizzuk, ok?
- Anyu azt mondta, hogy van még 3 percem beszélni. Szóval: Szerinted Zayn a valóságban is olyan helyes?És Louis? Tényleg olyan gyönyörű a szeme? Harry megengedi hogy beletúrjunk a hajába? Na és mi van Liammel?Hiszen neki ott a cuki anyajegye.Most is fújnak habot?És........
-Állj! Igen,igen,igen,biztos,lehet....Tudom hogy fel vagy pörögve, de ez sok nekem is.-itt hangosan felröhögtem mert ilyenkor szokásos, nem? Na mindegy a lényeg az hogy nem fogjuk fel agyilag, hogy mi történik velünk! Ez annyira jó!- na elég volt mára! Menj te is tanulni, és is aztán majd holnap, ok?
-Jó. Na bye!
-Szia.
*másnap*
-Kicsim, ébresztő! Csak nem akarsz elkésni? Na hahó! Ébredj már!
Anyu berontott a szobámba, elhúzta a sötétítőket és a nap majd' kiégette a szememet.Mivel nem akartam kora reggel vitát, így hát kikászálódtam az ágyból, és indultam szokásos reggeli tortúrámra: fogmosás, öltözés, fésülködés, reggeli...
Mikor mindennel végeztem, észrevettem, hogy van még egy csomó időm. 7 óra volt és fél 8-kor indul a buszom.anyu engedélyével bekapcsoltam a gép és egyből ugrottam Twitterre. Igen! A fiúk fent vannak a fiúk. Na de mikor? Vegyük az időeltolódást. 7 óra. Tehát náluk éjfél van! Ejnye skacok. :) A lényeg hogy írok nekik.,, Fiúk, várjátok már Budapestet? Mi már várunk benneteket! Imádunk titeket!" ez, persze angolul. Ez az! Visszaírtak. Méghozzá Zayn! ,,Persze, hisz tudjuk, hogy rengeteg Directioner van ott is! Van már jegyed? :D "
-Persze, ez csak természetes! 1. sor!
-Akkor jó! Remélem találkozunk :) Na most megyek mert Lou megint alvajáró.......Hé Louis! Ne harcolj azokkal az unikornisokkal!- még hallottam Zayn kiáltását de aztán Harry kilépett helyette.
Jól indul a napom. Na 25 van. Irány a buszmegálló.
Ott már Kata várt.
-Helló, vas happenin, csajszi?- jött kérdése.
-El sem hiszed mi történt! Zaynnel Twittcameltem!- böktem ki gyorsan, amire sikítás colt a válasz. Beszámoltam neki a rövid csevegésről.Kata végig izgatottan hallgatta. Pont végeztem, mikor jött a busz. Irány a suli!
Minden nap végigpuszilgatom a jegyeket, és minden gondolatom az 5 srác körül forog. Biztos aranyosak é közvetlenek lesznek. Remélem sikerül szóba elegyednünk. És mi lesz ha bunkók lesznek? Áá kizárt! Itt jó a hangulat és az emberek.Ha itt valakinek rossz kedve lesz, az max. Paul. Hogy miért? Mert itt fékeveszett rajongók vannak. Na jó talán a ruha marad, de Harry féltheti a haját.....
Louis biztos viccelődni fog. Remélem ott lesz Kevin is. Tommo nélküle sehová nem menne. És ott van Zayn. Áhh Zayn...A tömör gyönyör.
*Baby, you light up my world like nobody else....*
-Heyho csaj! Na, Vas happenin?- Kata hangjából levehető volt, hogy jó a kedve és fel van pörögve.
- Errefelé semmi csak......2 NAP! Elhiszed? Na? Ittlesznek! Teljes életnagyságban! Áwwh! Feléd?
-Kikészítenek a dívák...Gigi váltig állítja hogy ha őt meglátja Liam akkor rögtön dobja érte Dannyt.....a kis nyomoronc talpnyalói meg azt hiszik ha Gigié Liam akkor az övék a többi 4 srác...na mindegy. Jegeljük a témát. A jegyek élnek még?
- Persze. Te mit viszel aláírni?-érdeklődtem.
-Őőőő a posztereimet, a pólókat, a sapit.....mindent! Ja meg a könyvet és a DVD-t!
- Az jó. Én is az összes 1D-s cuccost amit otthon találok. Meg egy tollat mert mire mind aláírják......kifogynak.
-Hehe! Ez jó. Na de most megyek....sok még a tanulnivaló. Akkor szombat, ok?
-Hé! Ne olyan hevesen még ott a holnap.Majd megdumcsizzuk, ok?
- Anyu azt mondta, hogy van még 3 percem beszélni. Szóval: Szerinted Zayn a valóságban is olyan helyes?És Louis? Tényleg olyan gyönyörű a szeme? Harry megengedi hogy beletúrjunk a hajába? Na és mi van Liammel?Hiszen neki ott a cuki anyajegye.Most is fújnak habot?És........
-Állj! Igen,igen,igen,biztos,lehet....Tudom hogy fel vagy pörögve, de ez sok nekem is.-itt hangosan felröhögtem mert ilyenkor szokásos, nem? Na mindegy a lényeg az hogy nem fogjuk fel agyilag, hogy mi történik velünk! Ez annyira jó!- na elég volt mára! Menj te is tanulni, és is aztán majd holnap, ok?
-Jó. Na bye!
-Szia.
*másnap*
-Kicsim, ébresztő! Csak nem akarsz elkésni? Na hahó! Ébredj már!
Anyu berontott a szobámba, elhúzta a sötétítőket és a nap majd' kiégette a szememet.Mivel nem akartam kora reggel vitát, így hát kikászálódtam az ágyból, és indultam szokásos reggeli tortúrámra: fogmosás, öltözés, fésülködés, reggeli...
Mikor mindennel végeztem, észrevettem, hogy van még egy csomó időm. 7 óra volt és fél 8-kor indul a buszom.anyu engedélyével bekapcsoltam a gép és egyből ugrottam Twitterre. Igen! A fiúk fent vannak a fiúk. Na de mikor? Vegyük az időeltolódást. 7 óra. Tehát náluk éjfél van! Ejnye skacok. :) A lényeg hogy írok nekik.,, Fiúk, várjátok már Budapestet? Mi már várunk benneteket! Imádunk titeket!" ez, persze angolul. Ez az! Visszaírtak. Méghozzá Zayn! ,,Persze, hisz tudjuk, hogy rengeteg Directioner van ott is! Van már jegyed? :D "
-Persze, ez csak természetes! 1. sor!
-Akkor jó! Remélem találkozunk :) Na most megyek mert Lou megint alvajáró.......Hé Louis! Ne harcolj azokkal az unikornisokkal!- még hallottam Zayn kiáltását de aztán Harry kilépett helyette.
Jól indul a napom. Na 25 van. Irány a buszmegálló.
Ott már Kata várt.
-Helló, vas happenin, csajszi?- jött kérdése.
-El sem hiszed mi történt! Zaynnel Twittcameltem!- böktem ki gyorsan, amire sikítás colt a válasz. Beszámoltam neki a rövid csevegésről.Kata végig izgatottan hallgatta. Pont végeztem, mikor jött a busz. Irány a suli!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)