Egy horrorisztikus éjjel

-Mi az? -kérdezték egyszerre.Nem tudtam válaszolni. Lefagytam. Csak kinyújtottam a kezem, és egy lerombolt ház törmelékei felé mutattam.
- Mi van ott, szivi?-kérdezte Louis.
-Sze...sze...sze....-dadogtam.
-Igen, én is szeretlek. De mi van ott?-kíváncsiskodott tovább.
-Nem azt mondta,hogy szeretlek!-mondta ingerülten Zayn.
-Akkor azt hogy szellentett?-röhögött Niall.
-Fúj!-fintorgott Louis. A poént mindig szórja....ezért szeretem őt...:)
-Jajj de hülyék vagytok!-kiáltott Kata-azt mondta szellem!
-Na végre-könnyebbültem meg.Hirtelen mindenki nyugtalanul mocorogni kezdett.
-De ha pukizol, akkor sem haragszom-oldotta a feszültséget Tommo.
Szinte egy csapásra mindenki megborzongott. Hideg levegő áradt szét.
-Ti...ti nem érzitek ezt a hi..hideget?-vacogott Kata. Zayn gyorsan átölelte, nehogy megfagyjon.
-De. -feleltük kórusban.
Ezután idegtépő csend állt be. Zajra lettünk figyelmesek. Mintha egy agyagcserepet ejtettek volna le jó magasról. Összerezzentünk.
-Le akarsz jönni?-kérdezte Louis megnyugtató hangon, mikor érezte, hogy remegek.
-Ühüm-bólogattam hevesen. Leereszkedtem,egyenesen Tommo karjaiba.
-Kellett nekünk idejönnünk....-bosszankodott Liam.
-Mintha hallottam volna egy legendát....-jelentette ki bizonytalanul Kata.
-Mondd el, légyszi. Már így is rajtunk a frász, essünk túl rajta!-unszolta Zayn.
-Szóval, egy nőről szól, aki-kezdte Kata-aki a robbantás idején még a bentmaradt kisfiáért ment be. Szólt a mérnököknek, hogy várjanak, de azok megfeledkeztek róla és BUMM! Csak a végén eszméltek rá, hogy mi történt.
-Úú szegény csaj.....-mondta Louis és teljesen eltorzult az arca, ami miatt nevetnünk kellett.
-Elképzelted, drágám, elképzelted?-kérdeztem nevetve.
Hevesen bólogatott, és szorosan hozzámbújt.
-Felderítem a terepet!-jelentette ki határozottan Hazza.
-Ne! Harry ne!- aggodalmaskodott Liam.
-Veled megyek!-mondtam. Szeretem a parás dolgokat.
-Hanna! Ne csináljátok! Itthagytok egyedül?-kérdezte Liam aggódva.
-Jó. Indulhatunk?-kérdezte.
Biccentettem.
Mikor odaértünk, sötét árnyakat láttunk, pedig a volt épület 1km-es körzetén egy ház sem volt. Hihetetlen, de az egyik tégla, mintha megmozdult volna. Halkan sikkantottam.
-Ne félj!-bíztatott Hazza, de láttam rajta,hogy jobban retteg, mint én. Pasik!....
Közelebb férkőztünk. Egy fehér alakot láttam elsuhanni a szemem előtt. Összerezzentem. Harry átölelt.
-Te is láttad amit én?-kérdeztem.
-Aha-mondta. Elengedtük egymást, és lassan kettéválva közbejártuk a hatalmas romot.
El sem hiszem, amit ekkor hallottam.
Sírás. Egy kisbaba sírását. Könnyek folytak végig az arcomon, annyira féltem.
-Harry!-ordítottam a félelemtől elcsukló hangon-hallod a sírást?-üvöltöttem kétségbeesetten.
-A te sírásodat azt hallom,igen.-mondta bólogatva.
-Én a kisbabáról beszéltem te hülye!-ordítottam a félelemtől ingerülten.
-Ja, azt nem!-mondta zihálva.
Azt hittem hallucinálok. Szerintem megőrültem..Visszarohantam Louishoz, és a pulcsijánál fogva odarángattam a romhoz.
-Hallod?-kiáltottam rá, mikor odaértünk.
-Mit?-kérdezte megszeppenve.
-A babasírást!-bömböltem tovább.
-Igen!-szerintem most vette csak ő is észre- Harry! Valaki tényleg sír! Hé gyertek csak!-intett a többiek felé.
Mind odagyűltek köré.
-Váljunk szét.-kezdte-a hang irányába menjetek!-adta ki a parancsot.
Mindenki szétszéledt.. Mindenki másfelől hallotta. Ez rossz jel. Nagyon rossz.
-Valaki hív!-hallottuk Liam hangját. Döbbent csend állt be.
-De hát itt nincs is térerő!-Louis ezzel rátett egy lapáttal a feszültségre.
Odaszaladtam Liamhez. Kikaptam a telefont a kezéből. 666-303030..... 666? Ismerős. Mintha olvastam volna valahol....rossz témához kötődött...Ekkor akkorát sikítottam, hogy a frekvenciájától szerintem betört a teló képernyője, de még Debrecenben is hallották!
-Mi történt?-kérdezték kórusban.
-Sá-Sá-sá......Sátán!Már tudom hol olvastam! A 666 a sátán száma! Rosszat sejtettem...nagyon rosszat.
-Vagyis ez azt jelenti,hogy...-félbeszakadt Liam mondata. A rom felé mutatott. Egyszerre néztünk oda.
Egy fehét alakot láttunk. Jól kivehetően nő volt. Azca alig látszott, csak két fekete szem, amiből vörös vér folyik. Egyszerre kezdtünk egy futni. Louis a karjába kapott, és úgy rohantunk. Mindannyian sírtunk.Úgy éreztük, követ minket.
Mikor hazaértünk, bezártuk az ajtót, lehúztuk a függönyöket, villanyt kapcsoltunk, és még mindig minden porcikánk remegett a félelemtől. Louissal egymás nyakában zokogtunk. Leginkább Liam sírt még. Odamentünk hozzá, és vigasztalni kezdtük. Harry főzött kakaót mindenkinek. Megittuk, lefeküdtünk aludni. Ismét Louisnál aludtam. Még aznap elhatároztuk, hogy akár az életünk árán is, de kiderírtjük, mi folyik ott!