Harry gyanúja ( part I.)

Harry szemszöge:

Louis egy álnok disznó! El sem hiszem, hogy megcsalja Elenaort!És ő a vezérünk! Mi lesz, ha félrevezet?

Beszélnem kell vele!

-Öö, Louis! Kijönnél egy percre?-kérdeztem kedvesen, hogy ne gyanítson semmit.

-Persze, de siess, dolgom van!- mondta ravaszkás mosollyal az arcán.

Lenézően néztem rá. Mosolyogni tud?!

-Mondd el mi történt Elenaorral és veled! Hiszen szeret téged, és most amíg  nincs itt,  te megcsalod!

-De,de.....Hanna olyan szép!És az a mosoly....Elenaor is gyönyörű! Mindkettőjüket imádom! Nem tudok dönteni.....El most nincs is itt! Nem tud meg semmit!

-Kivéve ha egy őrült paparazzi lekap titeket smaci közben!!- láttam hogy lekalandozik a tekintete.- Figyelj rám!

Nem hagyhatod ott szó nélkül Elt!-erre felcsillant a szeme.

-Teljesen igazad van! Szólok neki most azonnal, hogy vége!

Épp indulni akart, amikor karon ragadtam.

-Megőrültél?! Louis te tiszta hülye vagy! Nem tudom, hogy egy ilyen kétszínű dög van a bandában!

Gyorsan loholtam ki egy másik ajtón, hogy a többiek nehogy lássák, hogy sírok.

A legjobb barátom ilyenre képes! Szinte a bátyám! Volt... Zaynék nem veszik észre? Beszélnem kell velük!.....Nem.Tartom a számat.Én vagyok annyira hűséges,hogy ne áruljam őt el. Ha akarják úgyis észreveszik....

Felvettem a kabátomat, kocsiba ültem, és meg sem álltam a Margit szigetig. Itt talán éjszaka senki sem talál meg.Leültem egy padra és ott  próbáltam megnyugtatni magam.Hangos zenére lettem figyelmes.

Egy szórakozóhely volt. Felvettem a szemcsimet és elindultam. Pénz volt nálam, há bementem.

A sötétben hál'Istennek nem ismeretek meg. Odamentem a pulthoz, lehajtottam a fejemet és rendeltem...

Arra ébredtem fel, hogy valaki a karjai közt visz a kocsi felé......

***

-Haver!Totál ki voltál ütve! Még jó, hogy nem ismertek meg!- Zayn korholt, mikor teljesen feleszméltem.

-Louis? Hol van Louis?-kérdeztem.

-Nem jött. Mikor kijött a konyhából, miután veled beszélt, szomorúan rohant fel a szobájába.

-Megérdemli...megcsalta Ellt....-itt elhallgattam, hisz túl sokat mondtam.

-D hisz vele múlt héten a tudtod nélkül! 

Ezután hosszas csönd következett.  Felpattantam, és hazáig rohantam, akármilyen messze is volt.

Mikor odaértem, szinte betörtem az ajtót és rohantam Louis szobájába, aminek ajtaja előtt Hanna ácsorgott.

-Az én hibám!-mondtam könnyes szemmel. A lány meghökkenve nézett, és benyitottam Louhoz.

Louis szemszöge: 

Én vagyok a hibás! Miért nem mondtam el? Utálok élni!

Így emésztettem magam, mikor Harry benyitott.

-Úgy sajnálom Tommo! Az én hibám! Nem tudtam, hogy szakítottál vele! 

-Nem igaz! Az enyém, mert nem mondtam el.-bevállaltam.

Ismételten csönd. Egyszerre borultunk egymás nyakába sírva.

-Béke?- vetette fel Harry.

-Természetesen! Hanna! Gyere csak be! Hazza! Menj csak ki! Beszélnem kell a barátnőmmel!- fontoskodva mondtam, elviccelve az egészet.

-Oké!-vigyorgott a srác, és kihátrált.

-Figyu, Louis, lassan mennem kell.Én.....-mondta Hanna, de nem hagytam, hogy folytassa.

-Hé, nyugi!-mosolyogtam rá- mi lenne, ha most hazavinnélek, és holnap 8-ra értedmennék?

-Jó. Csak azt akartam mondani, hogy alig ismerjük egymást, te máris járni akarsz, pedig nemrég szakítottál Elenaorral. Biztos vagy a dolgodban?

-Persze. Amint megláttalak, tudtam, hogy Te kellesz!-bíztattam.

-Akkor jó :) 

-Indulhatunk? -nyújtottam a kezemet.

-Persze. 

Kéz a kézben mentünk a kocsihoz. Gyorsan hazafuvaroztam, mikor ottvoltunk, megcsókoltam.

-Hát, szia.Szeretlek!-mondtam.

-Én is szeretlek Louis Tomlinson!- ordított. Biztos volt benne, hogy szülei nem veszik komolyan.

-Holnap nyolc ;)

-Oké :)