Ismerős feeling....

Aznap éjjel semmit sem aludtam. Nyugtalanul forgolódtam, álmomban hadonásztam, el akartam űzni a szellemet. Közben persze próbáltam nem pofáncsapni Louist. Sajnos nem sikerült, és szegénykém ijedten szisszent fel, és hirtelen azt sem tudta, melyik bolygón van.
-Mi történt? -nézett rám kábán azokkal a gyönyörű szemeivel.
-Bocsi,hogy megütöttelek. Csak rosszat álmodtam.-mentegetőztem.
-És azért csapkodsz ?-kérdezte nevetve, és megsimogatta az arcom.-én sem tudok aludni.A történtek nagyon felkavartak. Csináljak kávét?-ajánlotta, s én elfogadtam. Némán lesuhantunk a konyhába, lezuttyantam az asztalhoz, és gondolkodtam a szellemen. Hogy lehetnek megbékíteni? Mikor találja meg a gyerekét? Hogyan idézzük meg?
Gondolatmenetem közepette elkészült a kávé. Louis lecsücsült mellém, átkarolt, és közelebb húzott. Ahogy így békésen üldögéltünk, Zayn trappolt le a lépcsőn.
-Ember? Nem megy halkabban? Valaki aludni szeretne!-dorgálta Louis.
-Há, ha aludni akarsz, menj a szobádba!-feleselt Zayn. Nem vette a lapot, hogy a többiekre gondolt.
-Haver, én a fentiekre gondoltam!-mutatott az emeletre.
-Ja, senki sem tud aludni. Kata egész éjjel reszketett.
-Aha! Ezekszerint vele aludtál!-kacsintott kajánul Louis.
-Te meg Hannával! Na?-vágott vissza Zayn.
Lou felháborodottan nézett ,,öccsére", mire mindkettőjükből kitört a harsogó röhögés, minek következtében a többiek is szépen leszállingóztak az emeletről. Haragos szemmel néztek a srácokra.
-Ööö....Van még kávé!-dobta fel a hangulatot Lou, de nem sok sikerrel.
Mikor már mindenki hozzájutott a feketeleveséhez, leültünk, és tanakodni kezdtünk, mit kezdjünk a kísértettel.
-Idézzük meg!-ajánlotta Liam.
-Keressük meg a pulyát!-mondta Niall. Értetlenül néztünk rá. Egy szellemet nem lehet megkeresni.
-Szerintem Liamé jó ötlet!-mondtam.-Utánanézek!
Felviharzottam a szobába, fogtam a laptopot, és kerestem. Dobogást hallottam, másodpercekkel később pedig Louis rontott be. Rázuhant az ágyra, és átkarolt. Puszit nyomtam az orrára, amit hajkócolással nyugtázott.
,,Hogyan idézzünk szellemet?
Mire jó egy háziszellem?
Szellemszelidítés mesterfokon!
Miért és hogyan űzzünk kísértetet?"
És még ezer más és más ötletet találtunk. A fontos infókat kiírtuk, és letrappoltunk a lépcsőn a többekhez, ahol már komoly vita folyt. A srácok azon vitatkoztak, hogy ki lesz az a vakmerő, aki beszélni fog a szellemmel.
-Légyszi picit halkabban!-mondtam szerényen. Senki sem hallotta meg.
-CSENDEEET!-visította Louis. Egy csapásra néma csönd lett.-Köszi, skacok!-mondta nyugodtan.
-Szóval, találtunk pár értékes információt. A ma esti teendőink...-kezdtem, de valaki nem engedte befejezni....
-MI?! -értetlenkedett Zayn.-Már ma megyünk?? És mi lesz, ha kinyír?!Jajj, gondolkozz már!
-Inkább te! Legyünk gyorsan túl rajta! És különben is...ez baromság. Egy szellem nem ölhet meg. Maximum megőrít.-mondta Louis hihetetlenül komolyan.
-Igaza van!-értett egyet vele Harry.-lelki furdalásunk lesz, ha nem segítünk neki!
-Jó...-egyezett bele a bradfordi rosszfiú-hánykor megyünk?
-9-10 felé.-mondtuk együtt Louval.
-Szóval, mik a teendők?-érdeklődött Niall, látszott rajta, hogy izgatja a téma.
-Odamegyünk, meggyújtjuk a gyertyákat,kitesszük a tükröket...-itt Zayn elégedetten fellélegzett- körbeülünk, megfogjuk egymás kezét, elmormolunk egy igét, és elvileg meg fog jelenni a szellem. Kiteszünk egy szellemtáblát,  kapcsolatba lépünk, elcsevegünk, ő elmegy, és mi hazajövünk.-hadarta BooBear.
-Állj!-nevetett Liam-Honnan szerezzük be ezeket a kütyüket?-érdeklődött.
-Csak nyugi apu!-kacsintottam-már mindent megrendeltünk a netről.
-Ti tudjátok....
-Ezzel a tárgyalást berekesztem!-jelentette ki méltóságteljesen Louis, mire nevetnünk kellett. Felvonultunk a szobáinkba, és készültünk az esti ceremóniára. Feszültek voltunk. Harry vad ugrálással vezette le, Zayn énekelt, Louis táncolt, Liam olvasott, Kata Zaynnel kornyikált, én Louissal keringőztem ( már ha annak lehet nevezni) Niall pedig zabált. Csöngettek.
-Megjöttek a cuccok!-kiáltott vidáman Tommo. Gyorsan ajtót nyitott, átvette a sok holmit, és felviharzott a lépcsőn.Ledobálta az eszközöket, és lejött. Nem számolt be a tárgyakról.
Már 5 óra volt, és már izzott levegő. Mindenki érezte,hogy valami történni fog.
6 óra...7 óra....8 óra....9 óra. Már sötét volt. Telihold ragyogott az égen. A kisbusszal mentünk, mert Hazza kocsijában nem fértünk volna el. Ismerős érzés fogott el, mikor odaértünk. Ez az érzés a szorongás volt. Ugyanígy paráztunk tegnap is...Újra hallottuk a sírást. Csak most egy hosszan elnyújtott sikoly is csatlakozott hozzá. Az nem a baba volt.  Ijedten összenéztünk. Zayn nagyon elszántan tekintett a rom felé, és elindult. Mi nem szóltunk.Kata lassan csatlakozott hozzá. Megfogták egymás kezét, és mentek. Mikor már a romnál voltak, jelentőségteljesen egymásra néztek,bólintottak, és törökülésben leültek. Lassan, de biztosan elindultunk mi is. Zayn és Louis között ültem. Kata pedig Zayn én Liam között. Louis kitette a cuccokat. Mély lélegzetet vettünk, és halkan, egyre hangosabban elkezdtük mormolni az igét.


Nem volt ilyen nagy az eronk már régen,
Láthatatlanul suhan keresztül az égen.
Gyere hozzánk kellesz nekünk,
Gyere hozzánk, és maradj velünk!


Megint az a jeges fuvallat. Félünk...rettegünk. Vajon mi fog ebből kisülni....