A randevú (part I.)

Hanna szemszöge: 

Reggel van. Még csak 7 óra, de már talpon vagyok! Annyira örülök!

Tomlinsonnal randizok, Tomlinsonnal randizok....így dúdolgattam, mikor  megcsörrent a telefonom.

-Szia csajszi. Hogy vagy? Remélem nem zavarlak, csak gondoltam felmérem a terepet, mielőtt elviszlek!-egy vidám hang volt. Kitaláljátok, nem? Persze, hogy Lou volt! Hirtelen forróság áradt szét bennem. Talán a szerelem?

-Ohh.-szóltam zavartan a készülékbe- gondoltam, hogy előtte felhívsz. Csak azt nem, hogy ilyenkor. -itt elnevettem magam.

-Öhh...bocsi.-szólt zavartan.

-Hé, semmi. Nem zavarsz. Sőt, ha akarsz átjöhetnétek. Úgyis elmentek a szülők itthonról 1 egész hónapra.

-Oké! Király, indulunk!- ez a hang viszont már nem Tommo volt........hmm.....megvan! Harry!

-Hé! Lopjuk egymás telóját? - kérdeztem kacagva.

-Személyesen még annyira nem ismersz minket.- egyszerre mind az öten mondták ezt, kórusban.- na le kell tennünk, mert már Louis fel van pörögve és ha nem megyünk gyors, apokalipszis lesz- mondta Zayn.

-Oké, puszi, sziasztok!

-SZERETLEEK!-távolról még hallottam Louis elcsukló hangját, és mosolyogtam.

 

*10 óra*

Csengettek. Tudtam, hogy kik voltak. Csekkoltam, hogy rendben van-e a lakás, és mikor meggyőződtem, hogy tökéletes, ajtót nyitottam.

Louis egyből a nyakamba ugrott, mint egy óvodás kisfiú, mikor meglátja az anyukáját. A többiek sorban köszöntek. Miután megszabadultam szerelmem szorító karjaitól, beinvitáltam őket.

Mintha hazaértek volna, lehuppantak az épp közelben lévő ülőalkalmatosságokra. Zayn, Kata, Liam, Harry egymás mellett a kanapén, és mivel ennyien nem fértek volna el, Kata Zayn ölébe ült, Niall külön egy fotelben, és Louis a másikra. Én meg Louis ölében foglaltam helyet. Ránéztem, és az arcomba esett a hajam. Ő elhúzta és mosolygott.

-Hanna, arra gondoltam hogy meddig maradhatunk? -kérdezte Tommo. Kitört belőlünk a nevetés.

-Lefordítanád a nyelvünkre? -vetette fel az ötletet Zayn.

-Meddig maradhatunk?-kérdezte ismét kicsit sértődötten, amire egy homlokpuszi volt a vigasz.

-Bármeddig.

-Akkor este mehetünk innen?-érdeklődött.

-Igen, de hová?-mosolyogtam.

-Titok, nyuszi!-vigyorgott, amit imádtam.