A party utáni nap......

Sziasztok! Előre is bocsi a hosszú részért, de elragadott a hév. :) Remélem megértitek! köszi a sok támogatást! szeretünk titeket!

Szörnyű fejfájásra keltem. Kinyitottam a szemem, hát nem a madáritatóban vagyok?! Dehogynem. Vajon hogy kerültem ide? Ki tudja....Felültem, körbeszemléltem a terepet. Emberek szétszórva. Niall arccal egy tál hamburgerbe feküdt, Zayn félik a küszöbön, Louis kifeküdt a füvön, Kata  a medence szélén dőlt ki, az ikrek pedig egymáson feküdtek keresztben..Kikászálódtam az itatóból, a pázsiton megpróbáltam egyensúlyban tartani magam kisebb-nagyobb sikerrel. Forgott velem a világ. A legrövidebb úton bekóvályogtam a lakásba, a konyhába siettem, és Algopyrint kerestem.Mikor már nem szédültem, felmentem az emeletre, kerestem Liamet, akit a szobájában, józanon találtam.(egészségügyi okokból).
-Szia hercegnő! Hogy vagy?-szegezte felém a kérdést.
-Fogjuk rá-legyintettem.-Segítesz felébreszteni a skacokat?-vetettem be kutyaszemeimet.
-Persze hugi! Induljunk.
Különleges módszert választottunk barátaink felzargatásához. Egy kupacba húztuk őket, majd egy HATALMAS vödör vízzel leöntöttük őket. Ezzel a várt reakciót értük el, s gyorsan elszaladtunk a helyszínről, nehogy a csámpás,másnapos, dühös haverok utolérjenek. Bepattantunk a kocsiba, és egyenesen a plázába menekültünk. Liamen álruha volt. Beültünk a McDonald'sba, és egy nagy rakás kaját rendeltünk.
-Mennyi lehet az idő?-kérdeztem elgondolkozva.
-Dél lesz 10 perc múlva.-kaptam meg a pontos választ.
-Köszi. Ááá itt is a kaja! Farkas éhes vagyok!-csaptam össze a tenyeremet a szám szélét nyaldosva. Liam elnevette magát. Miután bevágtunk 3 hambit és egy rakás sültkrumplit, előkaptam a pénztárcámat.
-Ne már!-nyafogott Liam.-a vendégem vagy!-kacsintott.
-Szerinted a többiek mit szólnak majd, ha megtudják, hogy mi mekiben voltunk addig, amíg ők az algopyrint tolták magukba?-vihogtam.
-Fogalmam sincs, de szerintem vigyünk nekik is.
-Jó.
Rengetek kaját rendeltünk, és hazaindultunk.
Az egész utcában hallani lehetett Hazza üvöltését, így gyorsabbra kapcsoltunk. Hamar leparkoltunk és berontottunk. A nappaliban találtunk rájuk. Harry a földön fetrengett a lábfejét szorongatva, Louis mellette ült és vígasztalta, Zayn ájuldozott, Kata erősítette őt, Niall meg egy villával a kezében csücsült a kanapén.Az ikrek meg egymást szorították, nehogy eláluljanak.Közelebb mentünk...Hazza lábfejéből egy villa állt ki, és a sebekből ömlött a vér.
-Mi folyik itt?-kérdeztük ijedten, egyszerre.
-Ööö, Niall és Harry ,,Evőeszközök háborúja- A villa visszatér"-t játszottak, mikor Harry kezéből kiesett a villa, egyenesen a lábába... -dadogta Louis.
-És ti nem csináltatok semmit?!-üvöltött Liam. Nem ismertem rá....
-Próbáltunk, de ha hozzáérünk, üvölteni kezd a fájdalomtól....-ecsetelte Niall.-de a mentőket már kihívtuk!-folytatta.
-Akkor jó.Harry! Nyugodj meg,  nem lesz semmi gond!-nyugtattam. Odamentem Zaynhez, aki barna bőre ellenére most falfehéren virított, átkaroltam a vállát, és felkísértem a szobájába. Szirénázást hallottam.
-Hanna! Itt vannak a mentők!-kiáltott Niall. Lerobogtam a lépcsőn.
-Niall, te menj hozd vissza Zaynt, hátha tudnak rajta segíteni.
Beengedtük az életmentőket, és Harryhez vezettük őket.
-Josh vagyok!-mutatkozott be a főnök.-Mi történt?-röviden ecseteltük az eseményeket.
-Rendben. Fiatalember! Nyugodjon meg! Nem lesz semmi baj, a lába épségben meg fogja úszni!-csitította.
Az orvos hozzáért a seb környékéhez, mire Hazza fájdalmasan felnyüszített.
-Be kell vinnünk a kórházba!-mondta a doki komolyan.
-Rendben! Nemsokára mi is ottleszünk melletted, Harry!-biztatta Liam.
-Elnézést, a barátunk nagyon rosszul van-mutattam Zayn felé.-iszonyodik a vértől. Segítene neki?
-Persze. Azt ajánlom, jöjjön velünk.
Harryt hordágyra fektették és betolták a kocsiba. Zayn a sofőr mellé ült.
Nagyon gyorsan elindultak...ami a rossz hír, szirénázva. Ekkor kezdtünk el nagyon aggódni.
-Jézusom! Már ennyi az idő?!-kiáltott fel John.-Rohannunk kell! Kaphatnék egy telefonszámot, ha esetleg újabb party lenne? -érdeklődött felém.
-Persze-ült ki a kényszeredett mosoly az arcomra. fogtam egy cetlit és felírtam a számomat. Mindenkit megöleltek, de én még egy puszit is kaptam az arcomra Eddytől. Ez kicsit fura volt...biztos csak barátságból, ugye?  Ránéztem Louisra...bosszúsan nézett az ikrek után. Most ez nem érdekelt különösképpen. Harryért aggódtam....bevágtuk magunkat a kocsiba, és elillantunk. Nem volt messze a kórház, így röpke 5 perc alatt odaértünk. A recepcióhoz futottunk.
-Jó estét! Harry Stylest keressük!-hadarta Liam.
-Sajnos nem mehetnek be. A sürgősségi sebészeten vár a műtétjére.-mondta higgadtan a szőke recepciós. Valahonnan ismerős volt....kék szem, szőke haj..idegelő akcentus...megvan! A doki, aki 2 hónapja még Zaynnel kavart. Cseppet sem változott....
-A főorvossal beszélhetnénk?-kérdezte Niall, aki most jelenleg egy fánkot rágcsált.
-Máris....-mondta idegesen a nőci.
-Joe Hartmannt kérjük a recepcióhoz!-szólt unottan a mikrofonba. Pár perc múlva egy idősödő, fekete hajú, bajszos doki futott be.
-Mondják, kérem!-szólt öblös hangján.
-Harry Styles egészségi állapota felől érdeklődnénk.-mondta illemtudóan Louis. Vajon honnan tanulhatott így beszélni?
-Áá, maguk a híres fiúbanda további tagjai.-nevette el magát.- A lányom nagy rajongójuk! Kérhetnék egy aláírást?-vigyorgott.
-Előbb mondja meg mi van Harryvel!-mondta idegesen Niall.
-Jó..A villát egy műtéttel el fogjuk távolítani fél óra múlva. Addig fájdalomcsillapítót kapott. Egész végig kábultan csak egy nevet motyog: Hannah....nem tudom ki lehet a lány. De jó lenne ha előkerítenék, mert lehet, hogy jobban lenne.-ecsetelte.
Mindenki rám nézett. Kicsit elpirultam, és így szóltam:
-Én vagyok az.
-Nagyon örvendek.-nyújtott kezet.
-És..-habozott Liam a kérdéssel-meg tudják menteni a lábát?
-Reméljük. Szerencsére nem nagyon hatolt mélyre a villa. Csak néhány ideget, és eret roncsolt. Az ifjú hölgy most velem jön. Maguk maradjanak itt.
Elindultunk. A folyosó végén bekanyarodtunk, beszálltunk egy liftbe, és a 15. emeletre mentünk. Egy újabb folyosóra értünk ki. Annak a végén volt Hazza szobája.
-A műtétig bentmaradhat. Utánna menjen vissza a többiekhez.-mondta az orvos, majd otthagyott.
Bementem. Harry aludt.
-Szia!-simogattam meg a karját.-Hát, ittvagyok.
-Ha-Hanna!-dadogta, s felnyitotta a szemét. Megszorítottam a kezét, és közelebb hajoltam, hogy halljam erőtlen hangját.
-Igen! Itt vagyok!
-El-el kell mondanom valamit!-nyöszörögte.
-Mondd! Csak mondd!-biztattam. Nem tudtam, hogy mit szeretne...hamburgert, esetleg vizet.Vagy nem tudom....
-Én sze-sze-sze...-nyögte.-azt hiszem szeretlek...
-Harry! Most a nyugtató beszél belőled! Biztos, hogy nem mondod komolyan!-legyintettem hitetlenül.
-Nem! És komolyan gondoltam. Betoppantál az életünkbe, és azóta is elvarázsolsz! Mikor meglátlak, a szívem kalapál....
-Én....én nem tudom mit szóljak.....
-Ne! Ne szólj semmit! Csak legalább....csókolj meg.....-kérlelt.
-De mi van Louisszal? Ha megtudja....vége van Larrynek...Tudod mennyire féltékeny típus.
-Ki mondta, hogy megtudja?
-Én...nem tudom....
-Akkor?-mosolygott. Felült, közel hajolt és ajkaink egymáshoz tapadtak.......