*Különkiadás* Az álmom...

*Csáó, kedves olvasóim! :) Különkiadás, saját szemszögből.....Ugyanis ezt MA hajnalban álmodtam.....
ui.: ne kapcsoljátok az eddigi sztorihoz! Jó olvasást! :) xx


Hanna vagyok, csapatunkkal a természetfeletti jelenségekkel foglalkozunk.Gyönyörű, napos idő volt. Beszámoltak nekünk egy esetről, hogy egy család a domboldalon sétált napos időben, egyszer csak egy villám csapott közéjük....a szülőknek sikerült elmenekülniük, s a fiukat egyedül hagyták meghalni. Kimentünk a helyszínre,hogy kiderítsük, hogy történt a derült égből villámcsapás (szószerint) s annak helyén  egy óriási lyuk tátongott, mélyén a fiú holttestével, melynek fel rejtélyes módon hiányzott...... Nem volt valami szívmelengető látvány.  Ryan ( az egyik társam) körülnézett, s egy fából készül viskószerűt lelt az erdő szélén. Bekopogtunk, lakatlannak tűnt, bementünk. Az egyik sarokban egy alak mozgott. Mikor meglátott minket, felállt, s felénk közeledett. Mikor megláttuk az arcát, megfagyott bennünk a vér. A kisfiú volt az. Hátrálni kezdtünk...ilyennel még nem volt dolgunk....
-Állj! Még ne menjetek!-kért minket könnyes szemmel....megtorpantunk.
-Mi történt a holttesttel?-kérdezte Ryan.-Hiszen csak tegnap történt....állatok erre nem nagyon élnek....
-Én voltam...
.,,Ácsi,ácsi! Megette a saját holttestét?!" gondoltam megrökönyödve.
Ekkor odajött hozzám, kézen fogott, és elvezetett néhány akácfához, ahol a csontjai hevertek.
-Jé itt a gerinced! Mégis gerinctelen vagy...-mondta Peter nevetve..(az álmomban tényleg ez volt O.o )
-Okéé....Na, de mostmár tényleg mennünk kell!-erősködtem, mikor visszavezetett a viskóhoz...
-Nem mentek!-jelentette ki.
-De igen!-mondtuk egyszerre. Ekkor velőtrázó sikolyt hallatott....s a villám újból lecsapott......

*A végén már olyan volt, mintha én sikítottam volna....nagyon scary volt! :$$